Minden szülő szépnek/jóképűnek tartja a gyerekét?

Sajnos ha szép sem...

Saját példa: anyám, apám sose dicsért. Elváltak és arra jöttem rá, már felnőtt koromra, hogy anyám egyszerűen irigy lehetett rám.

Csak idegenek mondták, hogy milyen szép és csinos vagyok.

Már öregszem, de ahogy elnézem a fiatalkori képeimet, tényleg nagyon szép voltam, bomba alakkal.

Sajnos akkor, ez az önbizalmamnak sem tett jót. Sosem értettem mit nyomulnak rám a férfiak és miért nem bírnak a nők, meg mit vetélkednek.

Mostmár rájöttem, de vénségemre mit érek vele? :D

Nekem mindig mondják a szüleim, rokonaim, hogy milyen szép, meg jóképű vagyok, közben a külvilágtól pont ellentétes visszajelzéseket kapok... :D

Meg állandóan azzal nyösztetnek a rokonok, hogy ilyen "szép" gyereknek miért nincs még párja... xD

De még mindig jobb, mintha állandóan szekálnának a csúnyaságom miatt.

20F

16-os, te olyan vagy, mint a fiam :-) Olyan gyönyörű szép szeme van, hosszú szempillákkal, ő meg azt mondja magáról, hogy csúnya a nagy szeme :-) Hiába mondja mindenki, hogy jóképű, jó kiállású fiatalember, nem hiszi el magáról, mert a korabeli lányok nem az ilyen szépfiúkra buknak. (szerintem majd fognak, mert ez a típus 30+-osan érik meg igazán)

Egyébként meg a szívem szakad meg, ahogy olvasom, hogy milyen rosszindulatú szülők vannak. Ki erősítse a gyerek önbizalmát, ha nem a saját családja? És ha történetesen nem annyira szép az a gyerek, akkor miért kell mindenáron megmondani neki? Akkor hallgasson, és segítsen megtalálni a legelőnyösebb külsőt (hajszín, frizura stb.)

#17

Ha nem jövök be senkinek, akkor mégis hogy lehetnék jóképű, szép? :) Nem látom a logikát. De mindegy is, nem akarom ezt túlbeszélni. Önbizalomhiányom nekem is van, mert nem tetszettem soha senkinek. De ez már off téma.

#16