Mennyire elterjedt felétek, hogy a szülő kocsit vesz a gyereknek? Miért ítélik azokat el?

Lehet le leszek pontozva, de én "kaptam" kocsit amikor meglett a jogsim még 17 évesen. Igaz, anyukám is azzal járt munkába szóval nem csak én használtam 100%ig.

Egyik ismerősünktől vettük, eléggé olcsó volt (a mostani telefonom többe kerül mint az az autó, de nagyon jó állapotú volt, mert autószerelőként dolgozott akitől vásároltuk, szóval elég jól karban volt tartva).

Nagyon szerettem azt az autót, sok rutint szereztem vele, nagyon hálás vagyok érte a szüleimnek :)

Nézd, ez nézőpont kérdése.

Én kifizetném a gyereknek a jogsit, mert fontos dolognak tartom, nekem senki nem fizette mi és 30 éves koromig tologattam - mindig másra kellett a pénz -, tudom, milyen kínszenvedés ennyi idősen munka/gyerek mellett megcsinálni.

A jogsi megszerzése után alkalmanként használhatná a családi kocsit, de eleinte csak úgy, hogy mellette ül valaki, rutint szerez és látjuk, hogy boldogul vele.

Saját autót viszont nem vennék és finanszíroznék neki, több okból sem. Egyrészt, szerintem egy 18-20 évesneévesnek nincs szüksége kocsira, busszal is el tud jutni bárhova, azért ezzel felesleges terhelni egy átlagos családi kasszát - pláne ahol több gyerek van, ott hány autót tartsanak fenn a szülők? Ezt még a ttehetősebbek is megéreznék. Másrészt, személy szerint azt gondolom, tudni kell mértékletesen segíteni a gyereket, azaz adni neki, de nem mindent a feneke alá tenni, hogy valamit önerőből is elérjen.

A kocsi ennek tökéletes példája, nem szükségszerű dolog, nem milliós tétel egy kezdő autó, ha nem futja éppen, nem kell vele járni - szóval, alkalom arra, hogy legyen mire dolgozni, gyűjteni, egyszóval kicsit belekóstolni a felnőtt életbe. Pont ezért, ha milliárdos lennék sem vennék kocsit a gyereknek.

Lassan három éve van jogosítványom, a jogsi költségeit édesanyám állta.

Az elmúlt egy évben eljutottam oda, hogy kell egy autó, és finanszírozni is tudom a költségeit. Rokonomék nemrég váltottak egy újabb autóra, és felajánlották nekem a régit (20 éves Astra). Hálával és tisztelettel elfogadtam.

Viszont egy éve pl. nem tudtam volna elfogadni, nem tudtam volna az autónak a költségeit állni, nem volt még munkám (már szakmai helyen dolgozom), nem volt online oktatás, nappali mellett meg a Cba húspultba is nehezen tudtam volna beállni, sok gyakorlatom is volt...

Részemről óriási szerencsém volt, és szerintem az autó ajándékozás ritka, pont azért, mert egy autó a tulajdonosváltás után is sok pénzbe kerül.

20F

Nem csak ezen múlik, hogy milyen ember lesz a gyerekből.

Sosem értettem egyet az ilyen "ha nem magának veszi soha nem tanulja meg mekkora szopás az élet" hozzáállást. Mintha csak ezen múlna.

Van sok ismerősöm, akik kaptak kocsit, vagy megkapták a családi régebbi autót, mégis dolgozó felnőtt lett belőlük. Meg vannak ismerőseim akik felelősségteljes dolgozóként otthon laknak szülőkkel, de első dolguk volt lefingott BMW-t venni.

Nyilván határok vannak, azért pénztől függetlenül én sem állnék mindent. Sajnos erre is látok példát, ismerősöm úgy fizeti a gyereke gyorshajtási csekkjeit, mint más a havi számlákat. Ott azért lehet elgondolkozna a gyerek, ha neki kellene zsebből állni mindent.

"Sosem értettem egyet az ilyen "ha nem magának veszi soha nem tanulja meg mekkora szopás az élet" hozzáállást"

Szerintem az, hogy egy fiatalnak magának kell összespórolni kocsira és majd akkor lesz neki, mikor fent tudja tartani, az nem "szopás".

Érettségi után albérletbe kényszerülni és munka mellett dolgozni 40 órát, meggebedve minden egyes forintért és évekig stresszelni azon, hogy miből lesz végzettség, lakás, kocsi, család - na, ez a szopás.

Átestek egy végletbe, mikor egy kocsi megvásárlását úgy állítjátok be egy egyébként mindenben támogatott fiatal részéről, mintha az szopás lenne. Nézd, nekem vannak olyan ismerőseim, akiknek tényleg szó szerint mindent a feneke alá tolták a szülei, a sulit, kocsit, lakást és nyilván dolgoznak ettől még, de olyan borzasztóan elfordult a jellemük, olyan lenézőek mindenkivel szemben, akinek kevesebb van, olyan elszálltak és közben olyan kisebbségi komplexusuk van mindenkivel szemben, aki önerőből viszi ugyanannyira, hogy azt mondom, nem, nincs értelme annak, hogy az ember semmit nem ér el magának az életben.

Ha egy ilyen ismerősöm lenne, azt mondanám, sz*rul nevelték, de több is van és mindnek ugyanaz a hibája: lenézőek azokkal szemben, akik kevesebbre vitték. Az én gyerekem még ne legyen is felvásárolta kis görcs.

Én nem kaptam autót, de nem is vágytam rá jogsi után, hogy vegyenek. Faterommal elmentem párszor gyakorolni, annyi elég is volt, hogy jó időre elmenjem a kedvem tőle 😅

Főnökömék vettek a gyereküknek autót, de ök megengedhetik maguknak. Amúgy ők az egyetlenek a környezetemben, akik ezt tették, senki mást nem ismerek. Egy kollégám, se szomszédom, ismerősöm nem vett.

Amúgy nem értem minek akadt ki anyád, ha szakmányban ingyen taxiznád a barátaidat, akkor jogos volna, de így... Túlreagálta.

Én anyuék kocsiját használtam (két olcsó autójuk volt), engem konkrétan elküldtek az autóval, hogy ne ők fuvarozgassanak. Kvázi ezért lett 2 autónk.

Azok valójában családi autók voltak, volt egy jobb és egy "romcsosabb", azt bármikor elvihettem kb kérdés nélkül.

Amikor az egyetem végéhez közeledtem, kaptam egy saját autót (nem milliós kocsit).

Párom amikor elkezdett dolgozni, akkor kapott egy autót a szüleitől.

Van aki egy mikróval tudja támogatni a gyerekét, van aki egy autóval.

Pénztárca függő.......

De szerintem full normális ha egy szülő segíti a gyerekét.