Miért kell anyámnak ennyire erőltetnie, hogy apámra apámként hivatkozzak, ha róla van szó?

Apám évekig alkoholizált, gusztustalan dolgokat csinált, és vágott a fejünkhöz. Fizikálisan engem nem bántott, anyámat nem tudom, hogy megütötte-e valaha, nem voltam az összes vitánák szemtanúja, csak fültanúja. Anyám soha nem hagyta ott apámat, pedig állítása szerint akkoriban utálta. Azért lakunk még együtt mert akkoriban az volt az indok, amikor felhoztam, hogy ez így nem jó, hogy "anyagilag nem megoldható elköltözni, apád meg úgyse megy el" meg az volt a másik, hogy "mit gondolnak a helyiek, ha ez kiderül"

Apám pár éve nem iszik. Soha egy büdös szóval nem kért bocsánatot azokért az évekért. Azóta olyan a kapcsolatunk, hogy köszönő viszonyban vagyunk. Kb mint egy random idegen a településről, csak valamiért egy háztartásban élünk, és helyette is csinálni kell a dolgokat, mert itthon semmit nem csinál tv nézésen kívül. Néha ez a köszönő viszony is nehézkes mind két oldalról, többnyire anya szól valamelyikünknek, hogy köszönni kéne. Én egyébként szoktam, de apám arra sem képes sokszor, mert fel kéne kelni akkor az ágyból. Felőlem nem érdeklődik, én meg nem megye oda elsorolni a dolgaimat, ha köszönni is nehezére esik. Van amikor hetekig nem beszélünk.

Viszont anyám nagyon erőlteti, hogy ha apámról beszélünk, akkor mondjam ki, hogy az apámról beszélek. Pl elmegyek itthonról délután, anyuval összefutok úton. Megkérdezi bezártam-e az ajtót. Mondom, hogy nem mert már hazaért. Ő pedig megkérdezi, hogy kiről van szó. Na most hárman élünk a házban, magamról tuti nem beszélek harmadik személyben, anyunak mondom, szóval nem róla van szó. Ő viszont az ilyen és hasonló szitukat addig erőlteti, amíg ki nem mondom, hogy apamról van szó. Én meg konkrétan a múlt miatt rosszul vagyok ha az apa szót az apámat kell mondanom

Mire jó ez?