Miért kell anyámnak ennyire erőltetnie, hogy apámra apámként hivatkozzak, ha róla van szó?

“A férjed már hazaért.”

Probléma megoldva.

4!

De, bunko stílus. Ha a kérdező Pisti, az apja meg Janinak szólítja, vagy "ez" esetleg xarhazi neven utal ra, akkormo kepviseli a bunko stílust. Van aki leereszkedik ugyanarra a szintre, mint pl a kérdező azzal, hogy nem nevezi az apjának, ergo egy fokkal nem jobb nála, es van aki meg felulemelkedik rajta és azt mondja "apám már hazaert" és ezzel 1, nem ad okot se vitára, se nyafogásra és 2, megmutatja, hogy ő értelmes, értékes ember.

4, attól a státusza még nem lett törölve. Ez nem cukiskodás, hogy az egyetlen apucikám otthon van, csak tényközlés, hogy az apámról van szó.

Gyerekes ezen lovagolni, ettől még nem kell egymással jópofizni vagy többet beszélni.

4: "Nem bunkó stílus, ha az apja alkoholizálni sem volt bunkó."

Az apja le tudott állni az itallal. Akkor a lánya is leállhatna ezzel a stílussal.

Szerintem tök ritka, hogy az italozó apa le tudja tenni a poharat, inkább örülni kéne ennek.

Én megértelek, még nem bocsátottál meg. Nem is erőlködik, hogy jobb legyen a viszony. Szerintem ne foglalkozz ezzel. Ha anyukádnak nem tetszik, mondd meg, hogy sajnálod, de neked ehhez idő kell. Nem tudod tisztelni, nem tudsz rá felnézni, és nem esik jól kimondani, hogy apa. Mert érzékeny korodban sokkolt amit látottál/hallottál, az, hogy ő megbocsájtott, szíve joga, de neked még fel kell dolgoznod. Ha nem mondod ki, hogy apa, neked úgy könnyebb, érthető. Én például mindig anyunak és apunak hívtam a szüleimet. Aki apámnak, anyámnak, faternak hívta a szüleit, ott úgy éreztem, nincs olyan bizalmi viszony, olyan jó kapcsolat, mint nálunk. Utóbb kiderült, igazam van. Esetleg találj rá egy jobb szót, ha úgy jónak látod. Én pl. már 30 múltam, szüleim nem veszik zokon, de időnként keresztnevükön szólítom őket. Belefér, elfogadott, komolyabb de ugyanolyan szeretetteljes. De mégis a leválás útján jött ez, mert túlságosan anyu-apu volt a családom anno. Így jobban sikerül "elhatárolnom" magam attól a gyermeki köteléktől. Azóta mama-papa lettek... :)

Hátha sikerült valami ihletet adni, kitartást, nem tart örökké ez a szituáció, az, hogy ő magára erőlteti, hogy hú de jó a helyzet, attól még láthatóan most sem teljesen jó a kapcsolat. Anyukád is csak inkább azért örül, hogy békében tudnak egymás mellett élni. Szerelem és boldogság nyomai nem biztos, hogy maradtak. Hiába tért meg a jó útra. Ő szemet tud hunyni a múlt felett, mert a férje, élete párja, mit szólnának mások. De neked jogos, hogy érzelmileg döntesz, és kiábrándultál. Ha ő ezt nem érti, mert csukott szemmel jár, magáraerőlteti a tiszteletet, attól még nálad érthető, hogy továbbra is zaklatott vagy tőle. Igazából nem kéne már apázni, hanem el kellett volna válniuk, és boldogan élhetnétek. Félő, hogy anyukád és Te sem vagy mellette boldog, csak a kényszer szüli a helyzetet, és hú, örüljünk, hogy legalább már nem iszik. Hát hú de jó, ha közben a társas kapcsolatai a családdal a 0-n állnak.

Azért ne csináljunk már úgy, hogy leterítjük neki a vörös szőnyeget, mert nem iszik.

Ez a természetes amúgy, hogy egy férfi nem piázik, nem vakargatja a golyóit és emberszámba veszi a családja tagjait.

Rendben van, hogy az apja, de az, hogy a kérdező elmondása szerint ezt a szerepet nem gyakorolja az kitűnik a leírásból.

Némi tisztelet megilleti a gyereket, a feleséget is, nem csak az apát.

9!

A feleseget, vagyis az anyját pl azzal tiszteli meg a kérdéses gyermek, hogy azt mondja, apám hazáért.