Hogyan oldjam ezt meg?

Azzal, hogy "te is depis vagy" próbálsz nagyobb nyomatékot szerezni annak, amit írtál. Kerülhet valaki olyan helyzetbe, amikor így kell döntenie, a gyerek érdekét (is) nézve, mert ő mondjuk nem képes semmilyen feladatot ellátni, csak feküdni. Különféle súlyosságú az ilyen betegség lefolyása, egyénenként.

Ide jön segítséget kérni és akkor még bántó szavakkal illetitek.

Igen, a gyereknek rendkívül rossz lehetett, hogy hirtelen a megszokott közegből el kell mennie, minden megváltozik és nagyon gyorsan történik ez.

Nem szándékosan tették ezt vele.

A gyerek kamasz, és még saját magáról se tudja, hogy szereti-e magát, nemhogy másról! Senki nem vonta kétségbe a lány érzéseit, de természetesen meg kellene bocsátania (mi az, hogy mindent? meggyilkolták?), mivel nem követtek el ellene bűnt. Megjegyzem, okfejtésed nélkülözi a logikát, mivel ha a gyerek már eleve el akart volna menni, akkor nem sértődött volna meg emiatt, hanem örült volna neki.

És legfőképpen: ki tehet a betegségről???? Ha te beteg vagy, arról is te tehetsz? "Ezek nem maguktól alakulnak ki." Egyrészt éppenséggel maguktól is kialakulhatnak, ezt hívják úgy, hogy endogén depresszió, másrészt ha nem magától, akkor se a kérdezőtől, hanem azoktól a körülményektől, amik között a kérdező felnevelkedett, vagyis a szüleitől.

Az "el akart menni" az általános iskola 4. osztályától kezdve 3 szó! A hozzá tartozó tettek kb a 8. osztálytól két szó.

Na 59-es! A bipoláris személyiségzavar nem depresszió, hanem egy teljesen más betegség, teljesen más kezeléssel! A kérdező nem taszította el a gyerekét, hanem jobb helyre küldte, mint amilyen helyet ő abban az állapotban biztosítani tudott neki. A gyerek érdekében tette, felelősséggel. Azóta is kapcsolatot akar tartani vele és anyagilag is teljesíti a kötelességét. "Nem volt elég erős, hogy megbirkózzon a gondjaival" - de, elég erős volt, mára már újra eljutott oda, hogy képes legyen gyereket nevelni. Akik tüdőgyulladásban szenvednek, azok se elég erősek?

Te a saját bipoláris személyiségzavaroddal nem tudsz mit kezdeni (na, arról ki tehet?), ezért próbálod a más betegségét rosszabb színben feltüntetni. Pedig hát pont egy bipolárissal való együttéléstől mentsen meg az isten, az ilyenekkel ember nincs, aki képes hozzá távon együtt élni vagy együtt dolgozni!

Tényleg, az akkori hangenemem kifogasolható volt

Ezt írtad, most már ne szépítsd... ha csak annyit mondtál, beteg vagy, mennie kell az apjához, miért kérték bocsánatot? Én innentől hadd kezeljem már fenntartásokkal azt, amit elmondasz. MErt valahol hazudsz. Vagy itt, vagy ott.

Az hogy sértődött a lány még nem jelent semmit. De az már igen, hogy most szóba sem áll vele.

Elég nehéz mondani bármit is mondani a betegségről, ha nincsenek további részletek. Ha kiderül, hogy hajlamos, akkor megint nála pattog a labda, hogy mit hogyan cselekedett ez előtt az incidens előtt. Ő a felnőtt még hozzá anya is.

Azt is jó lenne tudni, hogy miért volt a válás. Ez is egy olyan körülmény ami idevezetett végül.

Én kérek elnézést hogy a mostani érzései alapján nem mentem fel a korábbi tettei alapján rögtön.

Az hogy nem bizonygatja az igazát a kérdező szerintem ő is tudja, hogy a mostani érzései nem állnak összhangban a korábbi tetteivel. Szembe kellene nézni magával és a múltjával és aztán tudná rendezni a viszonyát a lányával. Ugye az alapokat kellene megtenni...