Hogyan oldjam ezt meg?

Tényleg, az akkori hangenemem kifogasolható volt

Ja, szépet mondtál, ocsmány stílusban. Én is voltam beteg, nagyon, a férjemnek dolgozni kellett, nálunk a mamához került a lányunk egy hónapra. Teljesen normálisan leültünk vele, elmondtuk neki. A legsúlyosabb depresszió sem indokolja, hogy olyan minősíthetetlen stílusban zavard el a gyereket, ami miatt aztán bocsánatot kell kérned.

Nem "brühühü depikés", attól, hogy maga annyira buta, hogy nem tudja, mi az, attól még az az egyik leggyakoribb halálhoz vezető betegség!

Kérdező, írd már meg, mi volt az a kifogásolható hangnem, mert itt ezek a mérhetetlenül képzetlen gonosz és képzetlen hozzászólók (akik pedig maguk is bármikor belekerülhetnek) kígyót-békát fognak rád kiabálni, hogy a saját frusztrációjukat másra ontsák.

Még mindig vannak emberek, akik szerint egy pszichés betegség csak hiszti. Általában 0 empátiával rendelkező mindent is tudó fotelharcosok ezek, akiket az emel feljebb, hogy másokba belerúgnak, mert nincs más, ami miatt értékesnek tartanák magukat.

Kérdező! Én a helyedben leírnám a lánynak, hogy mit éltem meg akkor, milyen tüneteim voltak, milyen szorongások gyötörtek, mit okozott a depresszió. Hogy az esetleges dühkitörések, kiborulások mi miatt voltak. Elmondanám neki, hogy pontosan miért kellett elmennie az apjához.

Kedves Kérdező: NEM DOBTAD KI A GYEREKEDET! Elmondtad neki mi a helyzet és gondoskodtál a további neveléséről.

Nagyon-nagyon sokan valamiféle saját lelki fájdalmaikat, vagy vélt/valós, más emberek iránti indulataikat akarják leverni rajtad, amely kérdésed olvasva megelevenedett bennük.

54-es

Igen és? Ettől még a lánya nem érezhet, amit akar mert az anyja beteg volt és akkor mindent meg kell bocsátani?

Valaki írta hogy nem tudjuk a teljes sztorit. Könnyen lehet hogy a lány már korábban elakart menni a betegeskedő/gyengélkedő anyjától, mert egy gyereknek kell a stabil családi háttér. Arról sem esett szó hogy az anya hogy került ebbe az állapotba. Jellemzően ezek nem maguktól alakulnak ki. Arról ki tehet? A lánya?

Azért fogadom kétségekkel amit a kérdező írt az érzéseiről, mert ha igaz lenne a valóságban is és a hozzátartozó tettek is meglettek volna, akkor nem tartana itt. A gyerek sem hülye és tudja ha tényleg szeretik és nem csak mondják.

57es igen gondoskodott a további neveléséről úgyhogy hagyja már békén élni szerencsétlent és szaladjon anyucihoz vissza.

Mint mondtam én is voltam/vagyok depressziós(bipoláris) de soha nem taszítanám el a gyerekem magamtól bármi is történjen.

Itt a kérdezőt sajnáljátok körbe de nem gondoltok bele mit érzett a kislány akivel a saját anyja tette ezt csak mert nem volt elég erős hogy megbirkózzon a gondjaival.

És de, kidobta a gyerekét hiszen nem él vele, neki anyuci kellett nem a gyereke.Az ilyen nem anya. De itt legalább az apuka normális, szerető szülő remélem, aki nem dobja el a gyerekét az első adandó nehézségnél.

"... Arról sem esett szó hogy az anya hogy került ebbe az állapotba. Jellemzően ezek nem maguktól alakulnak ki. Arról ki tehet?"

A kutatók se tudják pontosan, hogy mitől alakul ki valamilyen mentális betegség, mert eléggé sok tényezőn, adott egyénen stb múlik.

Publikálhatnád ezzel kapcsolatos kutatási eredményeidet.