Hogyan oldjam ezt meg?

Istenem, ennyi tudatlan, empátiátlan válaszoló, amennyi az elején ide írt! Nem eldobta a kérdező a gyerekét, hanem pont ellenkezőleg: gondoskodott róla arra az időre, amíg ő betegség miatt nem tudta ellátni. Kifejezetten felelős, jó anyára valló lépés, amit nyilvánvalóan nem is volt könnyű megtenni. Amíg nektek fogalmatok nincs, mit jelent a depresszió és súlyos szorongás, addig ne ítélkezzetek más fölött, aki viszont átélte.

Hány éves a gyerek? A volt férjed (?) keze ebben masszívan benne van, részéről megengedhetetlen bűn volt ellened hangolni a gyereket. Ha hajlandók lennének, jó lenne egy mediátor segítségét igénybe venni, hogy mindenki kifejthesse a nézőpontját úgy, hogy a másik azt meghallgassa. Más rokon nem tud a gyerekkel beszélni? Mondanám, hogy hagyd békén, amíg kinő a viharos kamaszkorból, d a kihagyott időre is úgy fog tekinteni, hogy nem érdekelt téged. Legalább levelet írjál neki, amiben ismerteted az okokat. Nem bocsánatot kérsz, mert nem követtél el bűnt. Nem hagytad el. Hanem elmondod neki a te oldaladról azt, amit ő nem tud. És utána várjál. Majd egy fél év múlva próbálkozzál újra. De megjegyzem részéről is meglehetősen gonosz dolog, hogy a pénzedre igényt tart, de téged nem fogad el. Hivatalosan kinél van a gyerek felügyeleti joga?

"Megoldani" úgy tudod, hogy (ha eddig még nem tetted meg), bocsánatot kérsz, de elfogadod a döntését és újra felépíted az életed.

Sajnos a "végeredmény" szempontjából mindegy, hogy mennyire saját hibádból vagy önhibádon kívül viselkedtél úgy, ahogy, meg nem történtté tenni nem lehet.

Az, hogy mennyire volt indokolt a döntésed és a viselkedésed, ebből a leírásból megítélni nem lehet, az biztos, hogy a lányod és az apja kívülről egészen máshogy látja a történteket, mint ahogy te megélted.

Az viszont biztos, hogy nem küldenék pénzt, csak a gyerektartást. Még hogy nem hajlandó át sem venni!