Hogyan oldjam ezt meg?
Volt a tavasszal egy szorongásos idöszakom amikor úgy éreztem, hogy meghalok és anyám mellett akartam lenni , nagyon rosszul voltam Hozzátenném, nem vagyok tini, 39 éves vagyok, anya, van egy kamaszlányom.
Amikor rosszullettem, az apjához küldtem, addig én neveltem, segitseg nelkul es példásan, mindene megvolt, anyagilag és érzelmileg, mert számomra ö volt a siker, a minden, az öröm.
Azóta sem jött haza, alig tartja a kapcsolatot , az apja szerint kidobtam. Csak zsebpénzért ir, amit át is kuldök neki mindig banki átutalással, mert ez az egyetlen kapcsolat vele, szemelyesen nem hajlandó átvenni a pénzt. Kértem töle bocsánatot ezerszer, hiába. Tényleg, az akkori hangenemem kifogasolható volt , amikor elküldtem de beteg voltam.
Nem akar hazajönni, nem akar találkozni, kikötötte, hogy hagyjak békét neki.
Én tényleg mindent megtettem érte, szeretem, egyetlen gyermekem, de azon gondolkodom, hogy lehet megis rossz anya lehettem, vagy nem olyan ahogy én hittem, hogy vagyok, ha nem akar látni, nem hiányzom neki.
Hogyan éljek igy tovább, mikor tér haza?
Pszichológus azt mondta hogy törés törtent köztunk mert több hónapot voltam beteg, a volt férjem pedig megmondta, hogy most rajtam a sor éljem az életem! A gyerek engem nem akar látni, ö meg kényszeriteni nem fogja. Ami igaz is , nem is akarom, hogy kényszeritsék.
Ennyi volt ? Mehetek le es fel
39es persze egy mentális betegnek bocsássunk meg mindent igaz? Nem tudhatod hogy az anyja nem-e tette beteggé a kislányt is? Mondani bárki bármit mondhat.
Anyuci ellökte a kislányt, most már ne vergődjön egye meg amit főzött. A lánynak jó dolga van az apjával, reméljük ő nem dobja majd el.
Lehet hogy nagyi messze volt és iskolát kellett volna váltania a lánynak, ha oda kellett volna költöznie, ha egyáltalán ott volt hely ennyi embernek.
Teljesen idegenek vagyunk, csak vélelmezésekből és feltételezgetésekből indulunk ki és ki milyen vélelmezéseket, feltételezéseket gondol, aszerint viszonyul.
Kérdező: ne vedd fel ezeket a dolgokat, olyan emberek írják, akik pár mondatból levonnak bizonyos - jó eséllyel téves - következtetéseket és valamilyen véleményt formálva ítélkeznek.
Az egész folyamatot gyermekpszichológusnak meséld el és kérj tanácsot.
Lehet ki se tudott kelni az ágyból fél évig - én ismertem ilyet - sose tudhatjátok mi állhatott a háttérben.
Nem "elzavarta" és "lemondott róla", nem erről lehet szó még ha nem szépen küldte el, akkor sem.
Nem értem, hogy idegenként, pár mondatos leírás alapján miért kell olyat rugdalni, olyanban bűntudatot kelteni, akinek egyébként is van problémája, segítségért fordul ide: "hogyan oldjon meg valamit" és ezt kapja.
#47, ne erőlködj, a többségnek fogalma nincs arról, hogy milyen állapotba tud kerülni valaki, amikor mentálisan totálisan szétzuhan. Bizonyára nem örömmel tette. Lehet, hogy az életéért küzdött, lehet, hogy az öngyilkosság határán táncolt. És tényleg, ide jön segítséget kérni, és ezt kapja.
Mindamellett a kislányt is meg lehet érteni. Talán évekbe kerül, mire a bizalmat újra fel tudják építeni. Valami eltörött. Be lehet ragasztani, de a heg örökre ott marad.
Olyan könnyen fogod a betegségedre, hogy kibztad a saját gyerekedet, hogy nekem ég a képem.
Ha beteg vagy, menj orvoshoz, kérj kezelést!, ne sajnáltasd magad és anyunál nyalogasd a sebeidet.
Vagy cs.szd ki a gyerekedet, de aztán ne csodálkozz, hogy nem akar látni többé.
Én sem bocsátanék meg. Tönkretted a betegséged alatt majd egyszerűen lepasszoltad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!