Hogyan oldjam ezt meg?

Volt a tavasszal egy szorongásos idöszakom amikor úgy éreztem, hogy meghalok és anyám mellett akartam lenni , nagyon rosszul voltam Hozzátenném, nem vagyok tini, 39 éves vagyok, anya, van egy kamaszlányom.

Amikor rosszullettem, az apjához küldtem, addig én neveltem, segitseg nelkul es példásan, mindene megvolt, anyagilag és érzelmileg, mert számomra ö volt a siker, a minden, az öröm.

Azóta sem jött haza, alig tartja a kapcsolatot , az apja szerint kidobtam. Csak zsebpénzért ir, amit át is kuldök neki mindig banki átutalással, mert ez az egyetlen kapcsolat vele, szemelyesen nem hajlandó átvenni a pénzt. Kértem töle bocsánatot ezerszer, hiába. Tényleg, az akkori hangenemem kifogasolható volt , amikor elküldtem de beteg voltam.

Nem akar hazajönni, nem akar találkozni, kikötötte, hogy hagyjak békét neki.

Én tényleg mindent megtettem érte, szeretem, egyetlen gyermekem, de azon gondolkodom, hogy lehet megis rossz anya lehettem, vagy nem olyan ahogy én hittem, hogy vagyok, ha nem akar látni, nem hiányzom neki.

Hogyan éljek igy tovább, mikor tér haza?

Pszichológus azt mondta hogy törés törtent köztunk mert több hónapot voltam beteg, a volt férjem pedig megmondta, hogy most rajtam a sor éljem az életem! A gyerek engem nem akar látni, ö meg kényszeriteni nem fogja. Ami igaz is , nem is akarom, hogy kényszeritsék.

Ennyi volt ? Mehetek le es fel