Ha városban élsz, a szülő vidéken, idős korára hogy gondoskodsz róla?

Mivel ti nem költöztök vidékre, édesapád nem jön Pestre, beadni idősotthonba nem akarod, így csak a fizetett segítség jöhet szóba.

Befizetni őt valahova (iskolába, óvodába, kifőzdébe) ahonnan ebédet szállítanak ki, felvenni egy takarítónőt, aki mos is és vasal is, az önkormányzat szociális osztályától meg kell kérni gondozói segítséget, aki egy héten 2x megfürdeti, kiváltja a gyógyszereit, bevásárol neki.

Én legalábbis más megoldást nem látok.

1. megértem a párodat, én sem költöznék vidékre, még akkor sem ha saját apámat kéne gondozni

2. fizetett segítség, probléma megoldva

"Ha városban élsz, a szülő vidéken"

Nálunk ez van. Mégis ugyanazon a településen élünk. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy mindketten vidéki városban élünk. :-))))

Ui. Magyarországon nemcsak Budapest az egyetlen város.

De nem akarom megkerülni a kérdést.

Egy idős embernek kínzás, ha kiszakítod a falusi, családi házas, évtizedek óta megszokott környezetéből, és egy társasházi lakásban kell veletek összezárva élnie. Még ha zöldövezeti villában laknátok (amitől anyagilag gondolom fényévekre vagytok), és neki külön lakrészt tudtok kialakítani, még akkor is érthető, ha nem akarja elhagyni azt a mikrokörnyezetet, ahol az utóbbi 20-30 évben vagy akár gyerekkora óta élt.

Egyrészt, ha 63 éves, akkor ez 10-15-20 év múlva lesz aktuális. Jelenleg még nem is nyugdíjas!

Az állapot általában fokozatosan romlik. Ápolót/gondozót kell fogadni melléje, akinek kezdetben csak annyi feladata lesz, hogy ebédet visz neki és elmosogat utána, ügyel rá, hogy beszedje a gyógyszereit az idős ember stb. Aztán majd egyre inkább segíteni kell neki a mindennapi tevékenységekben, pl. fürdésben. Aztán egyre kevésbé lehet magára hagyni, mert már nem tudja mit csinál. Magára gyújtja a konyhát, vagy elkószál és nem talál haza. Na ekkor szokott ez komolyabban felmerülni. Ha kőgazdagok vagytok, akkor 0-24 órában is meg lehet fizetni váltott ápolókat, akik ott is alszanak, de könnyen lehet, hogy az idős ember őket meg nem is fogadja el. Ilyenkor már nem megoldás az sem, ha együtt laktok, mert napközben nektek dolgozni kell mennetek, őt pedig már nem lehet 8 órára magára hagyni. Ilyenkor tetszik, nem tetszik: idősek otthonába kell vitetni. Ennek alternatívája csak az lehet, ha az egyik házasfél föladja az állását és éveket szán arra, hogy a papáját/mamáját gondozza a haláláig. Amibe simán tönkremehet idegileg, rámehet a házassága, sőt a gyerekeket is megviseli (ha még kicsik).

Ha már nem fogják tudni ellátni magukat, akkor fogadok hozzájuk bejárónőt, gondozót.

De a 63 az még egyáltalán nem idős.

Biztosan nem költöznék ki hozzájuk, ha egyszer itt van a munkám, az egész életem.