18 évesen nektek mit engednek meg szüleitek?
18 éves vagyok, lány. Sosem voltam még bulizni, sosem volt párkapcsolatom. Közeli barátnőim sincsenek, akiknél mondjuk ottalvós bulikat szerveztünk volna, egészen idáig. Kb. 3x aludtam egy osztálytársamnál ebben a tanévben. Akkor is úgy kellett elmennem, hogy közben ment az érzelmi zsarolás.
Bárhova szeretnék menni, előtte el kell kéredzkednem. Ha nem arról van szó, hogy boltba megyek, vagy valahova, ahova kell, akkor általában nem engednek. Gondolok itt ugye a bulikra például vagy az ottalvásokra.
Nem engednek, mert nincsen rend a szobámban. Rendet rakok, akkor elengednek. Legközelebb, ha rend van, akkor azért nem engednek, mert nem vasaltam. Ha vasalok, nem engednek, mert nincs rend a házban. És ez így megy folyamatosan, mindig kitalálnak valami újat.
Ha nem tanulok jól vagy nincs rend a szobámban elveszik a telefonomat, megtiltják, hogy akárhova is menjek. Annyira megalázónak érzem ezt, mintha még mindig gyerek lennék. Nemsokára tervezek költözni és még mindig egy hülye gyerekként tekintenek rám és beszélnek rólam.
(depressziós vagyok, amiről persze semmit sem tudnak. Ez az oka például annak is, hogy sokszor rendetlen a szobám.)
válasza: válasza: válasza:Édesanyám tinédzserkorom végefelé elég laza volt ilyen tekintetben. Jól tanultam, 17 éves koromban már két nyelvvizsgám volt, és voltak határozott elképzeléseim arról, hogy milyen (piacképes) szak érdekelne.
Bárhová engedett volna (buli, randi), ahogy ismerem, pénzt is adott volna, csak éppen nem igazán voltak barátaim, se barátnőm.
Még Ő bátorított, hogyha esetleg jönne hozzánk egy lány, egy-egy éjszakára akár át is cuccol nagyimhoz (kicsi másfél szobás lakásban élünk, nagyim meg 20 percre lakik tőlünk). Tényleg rendes volt, és van a mai napig, annyi volt a bibi, hogy én nem érdekeltem senkit. Mindegy.
Egy volt haveromat nálam sokkal rövidebb pórázon tartotta az édesanyja. Még a kommunikációjuk is teljesen más volt. Számítógépes játékok kedvelői érteni fogják amit mondok, anyám pl. sosem kapcsoltatja le velem a gépet (kivéve vészhelyzet), ha multiplayer játékban vagyok, haverom anyja meg állandóan bejött a szobába, akadékoskodott mondvacsinált okok miatt...
Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan édesanyám van, akivel lehet beszélni, elengedett (volna), és nem kezel kisgyerekként.
20F
válasza:Bármit... bár apa úgy nevelt, hogy önálló legyek.
- 14 évesen mentem koncertre először, elkísért és a hátsó sorból figyelt, nehogy bajom essen, de hagyta, hadd ugráljak és tomboljak elöl
- nyaralásokkor én jártam reggeliért - ő sokszor elment hajnalban horgászni, így egyedül ébredtem
- gimiben rendszeresen ottaludtam a bartánőmnél, vagy ő nálunk
De már 17 évesen is bárhová mehettem, csak tudja, hogy hová, kikkel és hazamegyek-e aznap.
Előtte mindig megcsináltam a rám eső házimunkát, és hogyha pl ott alvós csajos estére indultam (bulizni nem igazán jártam egyetem előtt), akkor készítettem neki vacsorát, hogyha hazaér melóból, legyen meleg étel.
32N
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!