Kötelességemnek érzem hogy ezt tegyem,de ezzel tényleg a saját életem teszem tönkre? Mit tegyek? 26/L

Anyu 4 eves korom ota egyedul nevelt fel engem. Sokat volt beteg es rosszul, sok panik rohama volt vegig ahogy felnottem.

En ugy ereztem mivel senki sincs csak en vele,az en kotelessegem apolni, orvost hivni stb kicsi korom ota. Most 26 eves vagyok. Mindig is vele eltem en nem mentem sehova aggodva hogy ha egyedul van,nem vagyok ott,ki segit neki? Tavaly ferjhez ment,nagyon jo hazassagban elnek a ferjevel,a ferje mentos volt regen. En pedig szerelmes lettem,a fiu messze laid. Anyu nemetorszagban,en veluk most. Erzem azt is hogy nem ide tartozom. Egy masik helyre. Amikor anyunak ilyet mondok o azt mondja,o soha nem fogja azt mondani hogy menjek,koltozzek oda ahol a fiu lakik (Azsiai orszag)mert messze van stb. De kozben azt mondja hogy itt van a ferje ha baj van,nincs egyedul,nekem nem felelossegem semmi,meg hogy azzal hogy miatta maradok nemetben csak,a sajat almaim nem valnak valora, elnem kell a sajat eletem stb. De ugy erzem bantanam ha mennek,kozben pedig nagyon szeretem a fiut...

Egy baratom szerint ezzel tonkre teszem az eletem amit csinalok es banni fogom ha nem probalom meg.

A fiu szeretne kesobb hazassagot es csaladot kozosen...