Kötelességemnek érzem hogy ezt tegyem,de ezzel tényleg a saját életem teszem tönkre? Mit tegyek? 26/L

"Amikor anyunak ilyet mondok o azt mondja,o soha nem fogja azt mondani hogy menjek,koltozzek oda ahol a fiu lakik (Azsiai orszag)mert messze van stb. De kozben azt mondja hogy itt van a ferje ha baj van,nincs egyedul,nekem nem felelossegem semmi,meg hogy azzal hogy miatta maradok nemetben csak,a sajat almaim nem valnak valora, elnem kell a sajat eletem stb."

Mit gondolsz, melyik anya mondja azt, hogy "kislányom menjél a világ másik felére lakni".

Persze, hogy nem mondja, de a mondandója második részével már rég áldását adta a költözésedre, de ezt szóról szóra soha nem fogja mondani.

Menj és éld az életed, anyukád mellett ott a párja. Valóban bánni fogod, ha nem így teszel.

Kérdező: Dícséretes az áldozatvállaló-képességed és a kitartásod. Ezt a munkában párkapcsolatban kamatoztatni tudod, de:

1. Itt az ideje a saját életedet élni. A bajod az, hogy egyfajta függésben vagy anyádtól, mert tkp. parentifikálva voltál gyerekkorodban. Ennek feldolgozásában a pszichoterápia segít. Jogod van a saját élethez!

2. Egyik anya sem fogja azt mondani, hogy menj a világ másik felére, "De kozben azt mondja hogy itt van a ferje", azaz anyád nem szószerint, de elengedett téged.

És igen, ha nem lépsz ki a pasi után, de minimum most el anyád mellől, akkor elcseszed az életedet.

Azt az egyet vedd figyelembe, hogy mivel nagyon belejöttél az áldozathozatalba, nehogy túl sokat akarj mgengedni a párodnak! Ezért lett volna jó 2-3 többéves kapcsolat, mielőtt anyád gondozása üzemmódból a férjezett családanyába huppansz.

Kérdező: szerintem is itt az ideje a saját életedet élni, édesanyád is ezt szeretné.

Egyébként - tudom nem a kérdéshez tartozik - előbb Európában célszerű élni együtt egy jó ideig, utána menj az ő országába, ismeretlen kultúra stb.

Google : Önfeláldozás séma

Nekem segített Pál Feri.

Egy próbát megér. A stílusa fura, de őszinte és tiszta.

neked is jár a bologság kicsi lány :)

én biztos, hogy mennék, és ez nem zárja ki, hogy ne maradjatok kapcsoaltban anyukádal . FB, Skypee stb

A férjem pont az ilyen nagyfokú önfeláldozása miatt nem tudott normális kapcsolatokat kialakítani. (A tiéd is csak egy távkapcsolat.)

Már 40 múlt a párom, volt, mikor "lecsaptam" rá, és évekig tartott megértetni vele, hogy nem kötelessége a szüleit őrizni élete végéig. Nem ez a normális, hogy beáldozza a saját életét, lemond mindenről. Vele ki fog öreg korában foglalkozni, ha neki nincs családja? Egyedül fog élni élete végéig?? Nem lett saját családja, gyermeke emiatt amíg meg nem ismerkedtünk, senki nem akart vele lenni, és a szüleivel élni. Ott mindig a kedves mama lett volna az első. Folyton hozni-vinni kellett őket, az egész család a környéken őt ugráltatta, mert úgyis ráér (hisz nincs senkije), és milyen jókisfiú, hogy csak dolgozik, meg otthon ül a szüleivel. Ráeszmélt arra, hogy volt benne egy nagy adag kihasználás is a tágabb család részéről, a saját szülei pedig örültek, hogy végre társra talált, és eszükbe sem jutott visszatartani. Így alakult, hogy évekkel később összeházasodtunk, és saját lakást vettünk. Megyünk a szüleihez, enyémekhez is, minden rendben, de már a saját életünket éljük.

Neked sem kell beáldoznod az életed, ez egyfajta "menekülés" és is a bizonytalan, ismeretlen elől. Kényelmesebb így, egymásnak adtok biztonságot. Neked nem anyukád engedélye kell, hanem valószínűleg Te ragaszkodsz túlságosan hozzá, hogy együtt legyetek. Te félsz önálló lenni, nem anyukád.