Csak sztem lesz ennek rossz vége?
16./F vagyok a bátyám 18.
Hát igazából, hogy úgy mondjam amióta betöltötte a 18-at kb féléve eléggé megváltozott.
Nem úgy értem, hogy most itt most milyen balhékat csinál hanem így mindennapi dolgokba.
Semmit sem úgy csinál ahogy a szüleink tanították nekünk.
Külön szobánk van és amíg nem volt 18 a szüleink azért számon kérték a rendet meg stb.
De amióta betöltötte már semmit sem úgy tart ahogy régen.
És megfigyeltem de direkt mindent fordítva csinál ahogyan tanították neki.
Szándékosan csak azért is kifordítva veszi le a nadrágot és úgy hagyja és másnap úgy veszi fel.
Ha már száraz neki a mosott ruhája nem várja meg a vasalást hanem szó nélkül elveszi és nem érdekli,nem hajtja össze a ruháit hanem csak bevágja a szekrényébe meg stb.
Ebből már régebben is voltak konfliktusok egyébként, hogy őt nem érdekli ő biztos nem fog ilyen hülyeségekkel foglalkozni csak legyen tiszta és szevasz de akkor még nem nagyon mert komolyabban fellázadni.
Meg például olyan is volt, hogy kivett a hűtőből egy kaját és akkor mondták neki az megmelegítenék jobb lenne és erre azt mondta neki jó hidegen és kész aztán felment a szobájába.
Mostmár nyilván a szüleim rá hagyják mert ha 18 éven keresztül ellenkezett ezekkel akkor már nyilván nem fog megváltozni csak nem tudom.
Sztetek csak én gondolom túl ezeket a dolgokat, hogy lehet elment egy rossz irányba?
Hát elég fura kérdés:D
Ilyen apróságokon kiakadni, katonának nevelnek titeket vagy mi?
Nálunk nem szokás vasalni a ruhákat mosás után, ha valakinek hidegen esik jól a kaja akkor miért ne ehetné hidegen? Az meg már az ő baja hogy rendetlenség van a szobájába nem te meg a szüleid alszatok ott
Szerintem csak belefáradt a szüleitek rendmániájába.
Nálunk is ez volt, hetente egyszer nagytakarítás, hétvégén függönymosás, az alsógatyát is vasalnunk kellett, meg ilyen bromságok. Tudod, mennyire gyűlöltem, hogy amíg otthon éltem ez volt a program minden héten, ami azt jelentette, ha el akartam menni valahová, jött az üvöltözés, hogy nem megyek, mert "kötelezettségeim" vannak.
Szánalmas, mintha nem lenne mindegy, hogy pénteken vagy szombaton takarítom ki a szobámat - nem nem volt mindegy.
Én amint lehetett elmenekültem és örülök, hogy én osztom be, mikor-mit takarítok, nincs ez a hiszti. Amióta elköltöztem vasalót sem vettem a kezembe, inkább megválogatom-kiakasztom a ruháimat száradni.
Gondolom kezd saját életet kialakítani, saját szokásokkal. Én is mindent úgy csináltam ahogy láttam, meg beleszoktam, egész addig, míg egy részére rá nem jöttem, hogy hülyeség. Nekem máshogy tetszik, máshogy jó, akkor úgy csinálom. Függetlenedik az ember, elkezd leválni. Ennek a része, hogy saját szokásokat alakít ki.
Én 34 vagyok, a testvérem 36. Világ életünkben én voltak a szófogadó kislány, bátyám meg lázadt tini korától. Mindketten továbbtanultunk, vidéki kollégiumban éltünk. Én végre önállóság, függetlenség, teljesen új szokásokat alakítottam ki, új életet kezdtem, aztán férjhez mentem, gyerekem van, stb. a saját életem élem. Bátyámon azt vettem észre, hogy egyre inkább a szüleinket követi mindenben. Minden szokást úgy tart, ahogy gyerekkorunkban volt. Nagyon furcsa. Pl. a szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy egy útvonalon járnak mindig, meg van a kedvenc útjuk, van amire juszt se mennek. Bátyám teljesen leköveti ebben őket, és pont olyan makacsul kitart a szüleink "döntése" mellett. Én mindig új útvonalon megyek ahova csak lehet, mert nekem unalmas és szürke, egyhangú mindig ugyanúgy menni. Gyalog is, autóval is. A karácsonyt most úgy ünnepli a szüleimmel, mintha újra kisgyerek lenne. Minden ételt úgy ahogy anno volt, szenteste velük kell lennie stb. Házas ember. És most értékelődik fel nála a szülői minta, nagyon érdekes. Én örülök, hogy végre senki nem szól bele, mit hogy csinálok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!