2,5 hetente látom csak az anyukám,nagyon hiányzik, fog ez változni?
Sajnos 2 hét 5 nap gyakorisággal tudok 3 napra anyukámmal, apukámmal, testvéreimmel lenni. Elsősorban anyukám hiányzik nagyon, mert nekem úgymond ő volt aki szinte a legjobb barátnőm is volt egyben, hisz mindent megbeszéltünk egymással, nagyon szeretem őt.
Párommal már együtt élünk, csak sajnos irtó messze.
Megegyeztünk már rég, hogy ott fogunk venni házat és ott élünk majd, én beleegyeztem. Csak sajnos ahogy telik az idő nagyon hiányoznak. Rossz érzés, hogy nem láthatom őket akkor amikor csak szeretném!:(
Párom szülei nagyon közel laknak, így őket olyan heti 3x megyünk látogatni.
Én nagyon családcentrikus vagyok, szeretem őket, szívesen megyek, örülök, hogy ők legalább a közelben vannak. Csak sajnos mikor már eltelik egy hét és még megint 1,5 hetet várnom kell, hogy lássam a szüleim nagyon elkezdek szomorkodni. Elkezdek haragudni az életemre, akkor kialakul bennem egy olyan érzés, hogy párom szüleit se akarom látni, de nem akarok ilyen gonosz lenni.
A párom nagyon szeretem és teljesen megértem, hogy itt szeretett volna élni. Csak sokszor rossz érzés, hogy nekem nincs a környéken senkim és méghozzá nagyon sok óra utazással és sok anyagi költség árán, nagy szervezések közepette tudunk eljutni a családomhoz.
Még gyermek nincsen, de egyébként szeretnénk mindaketten hamarosan. Csak félek, hogy akkor mégjobban fog fokozódni ez az érzésem, hogy hiányoznak a szeretteim. Főleg az anyukám, akivel szívesen lennék.
Egyedül leszek akkor, párom dolgozni fog és ugyan egy baba biztosan lefoglalja az embert, de sajnos sokat leszek egyedül a babával és félek ettől kicsit, hogy akkor jobban felerősödik majd ez az érzés.
Szüleim sajnos nem nagyon tudnak jönni, mert anya szombatonként dolgozik:(:(
Szerintetek fog ez változni? Nektek mi a véleményetek erről? Köszönöm előre is a segítséget és a válaszotokat, esetleg a tapasztalataitokat.
Rendben köszönöm a segítséget. Akkor ha valaki tud abban segítsen, hogy akkor mit tegyek?
Szeretem a párom, nem tudom mással elképzelni az életem.
A házat megvettük már itt, sok erőt, energiát fektettünk bele, páromnak, nekem is lett jó munkahelyünk itt. A munkánkat szeretjük. Egyedül a családom hiányzik.
Ők sem fogják otthagyni a házukat, munkájukat ez természetes.
Egyszerűen akkor mi az ami tudna segíteni? Pszichológus vagy az idő?
Hallottam egyébként erről a szülés utáni depresszióról, de ilyenekbe így azért nem gondoltam bele.
Párommal nyíltan szoktam beszélni erről. Tudja jól, hogy a családom távolsága bánt engem. Sajnos nem tud ebben segíteni nekem, mert ennél gyakrabban nem utazhatunk, a helyzeten változtatni nem tudunk.
Szia!
Dettó így vagyok, ahogyan Te, csak 2hetente tudok menni a családomhoz.
Itt most írnak mindenfélét, de aki nincs benne a helyzetben, az el sem tudja képzelni, hogy milyen érzés a szerető családodtól messze lenni.
Én szoktam egyedül is lemenni 2-3napra a családhoz, feltöltődöm...
Férjem is megérti, hogy hiányzik a családom, de így döntöttünk.
Hiàba a sok messenger üzi, telefonhívás... az még sem olyan, mint a szemèlyes találkozás.
Barátaid vagy valami hobbid nincs, amivel lekötnèd magad?
Tisztelet a kivételnek, de mi ez a sok rosszindulatú komment ?! Oké, tényleg várjon még a babával, hogy érzelmileg stabilizálja magát, de miért ne hiányolhatja az édesanyját? Nem 0-24h akar vele lenni, csak többször, mint kb. havonta egyszer...
Én itthon meg is mondtam, hogy ha egyszer majd gyerekem lesz, akkor örülnék, ha max.1 órán belül egymásnál lennénk, mert főleg akkor szüksége lesz a gyereknek egy nagymamára (is)... Nyilván nem tukmálnám anyukámra,ha ő ezt nem akarná....
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!