2,5 hetente látom csak az anyukám,nagyon hiányzik, fog ez változni?
Sajnos 2 hét 5 nap gyakorisággal tudok 3 napra anyukámmal, apukámmal, testvéreimmel lenni. Elsősorban anyukám hiányzik nagyon, mert nekem úgymond ő volt aki szinte a legjobb barátnőm is volt egyben, hisz mindent megbeszéltünk egymással, nagyon szeretem őt.
Párommal már együtt élünk, csak sajnos irtó messze.
Megegyeztünk már rég, hogy ott fogunk venni házat és ott élünk majd, én beleegyeztem. Csak sajnos ahogy telik az idő nagyon hiányoznak. Rossz érzés, hogy nem láthatom őket akkor amikor csak szeretném!:(
Párom szülei nagyon közel laknak, így őket olyan heti 3x megyünk látogatni.
Én nagyon családcentrikus vagyok, szeretem őket, szívesen megyek, örülök, hogy ők legalább a közelben vannak. Csak sajnos mikor már eltelik egy hét és még megint 1,5 hetet várnom kell, hogy lássam a szüleim nagyon elkezdek szomorkodni. Elkezdek haragudni az életemre, akkor kialakul bennem egy olyan érzés, hogy párom szüleit se akarom látni, de nem akarok ilyen gonosz lenni.
A párom nagyon szeretem és teljesen megértem, hogy itt szeretett volna élni. Csak sokszor rossz érzés, hogy nekem nincs a környéken senkim és méghozzá nagyon sok óra utazással és sok anyagi költség árán, nagy szervezések közepette tudunk eljutni a családomhoz.
Még gyermek nincsen, de egyébként szeretnénk mindaketten hamarosan. Csak félek, hogy akkor mégjobban fog fokozódni ez az érzésem, hogy hiányoznak a szeretteim. Főleg az anyukám, akivel szívesen lennék.
Egyedül leszek akkor, párom dolgozni fog és ugyan egy baba biztosan lefoglalja az embert, de sajnos sokat leszek egyedül a babával és félek ettől kicsit, hogy akkor jobban felerősödik majd ez az érzés.
Szüleim sajnos nem nagyon tudnak jönni, mert anya szombatonként dolgozik:(:(
Szerintetek fog ez változni? Nektek mi a véleményetek erről? Köszönöm előre is a segítséget és a válaszotokat, esetleg a tapasztalataitokat.
#11 a felnőtt is szereti a szüleit, csak másképp mint egy kisgyerek.
A kérdező a kisgyerek érzelmi szintjén kötődik még anyucihoz.
a kommentelők nem hülyék. egy egészséges leánynak - aki elég felnőtt ahhoz, hogy a párjával szexuális életet éljen - el kell kezdeni leválni az anyjáról. ez nem azt jelenti, hogy meg kell tagadni, és azt sem, hogy nem szereti őt a kérdező. de igenis el kell távolodni és a kapcsolatot más, sok szempontból magasabb (nem felnőtt-gyerek, hanem felnőtt-felnőtt) szintre emelni.
és nem visszafutkosni anyucihoz a cicin lógni
Gondoltam, hogy sokan gyerekesnek fognak gondolni az érzéseim miatt. Megértelek benneteket és nem haragszom miatta.
Mi már összeházasodtunk, szeretem, ő is szeret. Nagyon szeretnék természetesen édesanya lenni. Nagyon sok szeretet van bennem és hiszem, hogy nagyon boldog gyermekeim lennének attól, hogy hiányzik a családom.
Nem mondom bár heti 3x látnám őket, de bár hetente egy kis időre láthatnám őket.
Párom szüleit nem tartjuk fel, hisz ők kérik, hogy menjünk. Mindennap örülnének neki és mindig írnak páromnak, hogy most ez lesz náluk most az lesz náluk és menjünk.
Nem fogom megtiltani páromnak, ha szeretné őket látni akkor menjen nyugodtan. Ha lenne lehetőségem én is biztos gyakrabban látogatnám őket. :/
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!