fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Akik mindennel (pl. lakással)...

Akik mindennel (pl. lakással) szeretnék ellátni a gyereküket, amint kilépnek a felnőtt életükbe, nem félnek attól, hogy a gyermekük motiválatlan, netalán életképtelen lesz?

Figyelt kérdés

Nem félnek a szülők, hogy ha jön egy nehéz helyzet a gyerekük életében, nem tudnak vele megbirkózni, mert eddigi életükben mindent készen kaptak és a jó jegyeken kívül semmiért nem kellett megdolgozniuk? Vagy hogy így nem becsülik meg semminek sem az értékét, ezáltal azt hiszik, nekik minden alanyi jogon jár?


Én is szeretnék minden gyerekemnek legalább egy önerőre elegendő összeget odaadni, hogy ne keljen nekik hosszú éveken át albérletezni, mint nekem, de felmerült bennem ez a kérdés, hogy így talán elkényeztetem őket, és jobban járnak, ha inkább egyedül próbálnak valamit felépíteni, aztán majd később segítem csak őket a szüleim örökségéből.


Tudom, van a másik véglet is, akik egész gyerekkorukban nélkülöztek, ezáltal felnőtt korukban pont ezért herdálják el a pénzt, mert soha nem volt semmijük, aztán ugyanúgy kiégettek és motiválatlanok lesznek, mert ők meg úgy érzik, sosem jutnak egyről a kettőre; de én most inkább azokra vagyok kíváncsi, akik nagy adag szülői segítséggel indulnak az életben.


2021. jan. 2. 15:52
❮ 1 2 3 4 ❯
 21/35 anonim ***** válasza:
54%

Csak az gondolkodik így, aki irigykedik azokra, akik kaptak lakást.

Nem lesz attól senki életképtelen, hogy csak a munkakereséssel és a kapott lakás fenntartásával kell törődnie. Nem bűn az, ha valakinek szép, kényelmes élete van.


Mondom én ezt úgy, hogy én 0 családi támogatással indultam az életben, 20 évesen elköltöztem otthonról. Életképesebb vagyok, mint akinek segítettek? Lehet. De ennek a szenvedés az ára. Cserélnék szívesen nálam kényelmesebb életet élő emberekkel, akiknek segítettek a szülei.

Egyébként nincs rossz életem jelenleg, csak olyan problémáim voltak, meg lesznek is, amitől maximum keserűbb lettem. Semmi szépség nincs ebben.

2021. jan. 3. 11:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/35 A kérdező kommentje:
Igen, te már csak tudod, hogy irigykedem-e vagy sem, csak mert fel mertem tenni egy kérdést, és hajlandó is vagyok belátni hogy igazatok van.
2021. jan. 3. 12:10
 23/35 anonim ***** válasza:
100%
22 Nem kell ennyire felcsattani. Általánosságban írtam, nem konkrétan rólad. Hiszen te azt írtad, hogy az önerőt kifizetnéd. Az is szép dolog manapság.
2021. jan. 3. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/35 anonim ***** válasza:
100%
Én örököltem egy közepes budapesti lakást, mivel a nagymamán sajnos viszonylag fiatalon meghalt. A barátaim viszont koliba, albiba mentek. Most így 12 év elteltével tudod mi a különbség köztünk? Az, hogy én nem vagyok kiégve, ők meg nagyrészt igen. Ugyanúgy lediplomáztam mint ők, sőt, nekem nem kellett elmenekülnöm, ha a lakótársaim bulizni akartak, míg én tanulni. Én is dolgoztam az egyetem mellett, de míg a barátaim albira költöttek, én beutaztam Európát. Míg nekik állandó gond volt, hogy hol legyenek a barátnőjükkel, én az aktuálissal mindig bőven elfértem 61 négyzetméteren. Azóta már egy egy szobával nagyobb lakásom van, mert jól tudtam váltani és éppen most a pangás miatt erősen gondolkodom, hogy még nagyobba kellene menni, mert a fővárosban lakást venni jó befektetés. Tudod a barátaim min gondolkodnak? Van, aki az önerő összeszedésénél tart, más egy garzonra (!) vett fel 15 milliós hitelt 20 évre! Gondolj bele! Szóval aki teheti - szerintem mondanom sem kell - nyugodtan vegyen lakást a gyerekének, én sem lettem életképtelen, sőt.
2021. jan. 3. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/35 anonim ***** válasza:
100%
Én nem kaptam a szüleimtől se lakást, sőt semmilyen más anyagi segítséget. A szüleim elváltak, az érettségi után apámat nem érdekelte hogyan tovább, anyám pedig azt akarta, hogy a sarki ABC-ben legyek pénztáros. Én tovább szerettem volna tanulni, és kiszakadni Szabolcs megyéből. 19 évesen felköltöztem Pestre egy szülői tanáccsal a zsebemben, hogy ha segítség kell rájuk ne is számítsak. A legszebb éveim elmentek a nélkülözéssel, de ma már 32 évesen a férjemmel saját lakásban élünk, jó körülmények között. És az anyám nem győz pénzt kéregetni, hogy az x éve felvett tartozását kifizesse. Láttam az évek alatt, hogy a megfelelő szülői támogatással és neveléssel mennyivel könnyebb. Én elhatároztam, ha nekünk lesz gyerekünk, józan keretek között, de megpróbálom azt a támogatást neki megadni, amit én sosem kaptam meg, lehetőséget arra, hogy élni tudjon és ne 12 óra munka után éjjel tanuljon az egyetemi vizsgájára és közben ne aggódjon azon, hogy mit eszik másnap.
2021. jan. 3. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/35 A kérdező kommentje:

23, okés, akkor félreértettük egymást.


24, van benne valami sajnos, a kiégés már egyre fiatalabb embereknél is jelentkezik, nyilván a bizonytalanság is hozzátesz ehhez.


25, igazad van, ha már valaki gyereket vállalt, minimum, hogy jobban támogassa, mint ahogy sajnos téged a szüleid. szép dolog, hogy ki tudtál törni abból a reménytelen helyzetből.

2021. jan. 3. 15:10
 27/35 anonim ***** válasza:
100%
25, gratulálok neked! Remélem mindenért bőséges jutalmat kapsz az élettől!
2021. jan. 3. 16:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/35 anonim ***** válasza:
100%

Köszönöm szépen 😊, mindent megkaptam, amit szerettem volna. Szerető és támogató családom lett, ez volt a legnagyobb álmom és az teljesült.

25-ös vagyok

2021. jan. 3. 16:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/35 anonim ***** válasza:
26%

Én nem szeretném ellátni a gyerekeimet semmivel.

Persze jön mindkettőtől, hogy a lakás, meg a kocsi "alap", de nem keresek annyit.

Alap a lakás (azon belül egy kis szoba), meg az étel, meg a ruha.

Ezen felül a többit érje el ő. Menjen albérletbe, und so weiter, de én mint szülő, nem érzem kötelességemnek, Sőt!!!!! azt, hogy lakást toljak a magzatom segge alá. Küzdjön érte.

2021. jan. 4. 09:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/35 anonim ***** válasza:
100%
29, azért nem mindegy, milyen körülmények között kell küzdeni érte. Mára annyira felmentek az ingatlanárak a fizetésekhez képest, hogy szinte lehetetlen 0-ról indulva lakást szerezni. Látom a környezetemen: jóravaló, szorgalmas fiatalok nem tudják rendesen elkezdeni az életüket emiatt. Senki nem kéri, hogy megszülessen. A szülő dönt úgy, hogy képes biztosítani azokat a javakat, amikkel nagyjából jól el tud indulni a gyereke. Nekem szerencsém volt, mert a szüleim így gondolkodtak. Sok barátomnak, ismerősömnek nem, belerokkannak a hitelekbe, az önerő összegyűjtésébe, a legszebb éveik gyomorgörccsel telnek. Nem ettől lesz valaki küzdő típus. Én pl. az vagyok, mert nagyon is van értelme küzdenem, de ehhez kellett egy alap.
2021. jan. 4. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!