Akik mindennel (pl. lakással) szeretnék ellátni a gyereküket, amint kilépnek a felnőtt életükbe, nem félnek attól, hogy a gyermekük motiválatlan, netalán életképtelen lesz?
Nem félnek a szülők, hogy ha jön egy nehéz helyzet a gyerekük életében, nem tudnak vele megbirkózni, mert eddigi életükben mindent készen kaptak és a jó jegyeken kívül semmiért nem kellett megdolgozniuk? Vagy hogy így nem becsülik meg semminek sem az értékét, ezáltal azt hiszik, nekik minden alanyi jogon jár?
Én is szeretnék minden gyerekemnek legalább egy önerőre elegendő összeget odaadni, hogy ne keljen nekik hosszú éveken át albérletezni, mint nekem, de felmerült bennem ez a kérdés, hogy így talán elkényeztetem őket, és jobban járnak, ha inkább egyedül próbálnak valamit felépíteni, aztán majd később segítem csak őket a szüleim örökségéből.
Tudom, van a másik véglet is, akik egész gyerekkorukban nélkülöztek, ezáltal felnőtt korukban pont ezért herdálják el a pénzt, mert soha nem volt semmijük, aztán ugyanúgy kiégettek és motiválatlanok lesznek, mert ők meg úgy érzik, sosem jutnak egyről a kettőre; de én most inkább azokra vagyok kíváncsi, akik nagy adag szülői segítséggel indulnak az életben.
válasza:Barátnőm lánya a legjobb helyre született. 17 évsen jogsi, azonnal új autó, egyetem, lakás, pár év múlva másik lakás, mert bunkó volt a szomszéd. Kitüntetéssel végzett jogot, mindhárom része a szakvizsgájának jeles (már ha ott annak hívják), két másoddiploma. Ő azt látta, hogy a pénzért megdolgoznak a szülei, és van is értelme küzdeni.
Aztán itt vagyok én meg a tesóim. Én eszméletlen sokat tanultam, jutottam is valamire. Ellenben a tesóim... A szükeink végtelenül szorgalmasak, mégsem jutottak soha egyről a kettőre. LAkásunk volt, ennyi. Egyszer nyaraltunk, autónk soha nem volt. A tesóim úgy vannak vele, minek küzdjenek, semmi értelme...
Na, ennyit az általánosításodról.
rendben, látom, sokakban fel sem merült ez a kérdés, megértettem.
mindenesetre az nagyon beszédes hogy itt egyesek annyira démonizálják az albérletet, mintha onnan csak a sötét depresszióba és kilátástalanságba vezetne az út, miközben azért ez nem így van. jó keresettel így is lehet csomó mindenre félretenni, mivel nyilván amúgy senkinek se célja piacképtelen szakmával és alacsony fizuval útnak indítani a gyerekét.
12, igen, tudom, hogy nagyon kettős ez a dolog, a kérdésemben írtam is, hogy a másik véglet sem jó. én is ismerek ilyen testvérpárt, egyikük nagyon lecsúszott, a másik meg szorgalommal összehozott egy normális életet.
talán a 2-es válaszolóval értek egyet leginkább, nyilván az a legjobb ha a szülő lehetőségeihez mérten mindent meg tud adni, aztán a többi már úgyis a gyerek személyiségén múlik, meg valahányad részt a nevelésen is.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Mi is vettünk egy kis lakást a gyerekünknek (még nem lakik benne, ki van adva. Ezt kapja a diploma ajándéknak). Nem lesz tőle életképtelen, sőt.
Lediplomázik, és nincs mamahotel. Onnantól eltartja magát, háztartást vezet. Sokkal kevésbé lesz életképtelen, mint azok, akik 35-40 éves korokig otthon laknak, mert albérletbe menni nem akarnak, vagy nem tudnak.
Ha meg majd családot alapít, akkor eladja a lakást, ami elég lesz egy nagy lakás/kis ház önerejének, a többit meg megoldja hitelből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!