Voltatok már hasonló helyzetben?

"Születésnapom egész estéjét végig sírtam mert annyira sz@rul voltam..."

És hogyan érezték magukat azok, akik felköszöntötték, (édesanyja, barátnők, akárkik) és ő mégis a 10 évvel korábban elment apja után sír egész nap!

Eléggé hasonló helyzetben voltam/vagyok. 4 voltam amikor a szüleim elváltak ,habár eléggé ccsendes volt, nem is voltak ordítozós vitáik, inkább csak nagyon kiütődött hogy más személyiségek, más célokkal. Sokáig rendben volt, ahogy nálad is, én is kéthetente hétvégén apával voltam. Gimi alatt el-el akadozott ez, és ritkábban láttuk egymást (egyrészt mert egyre több programom lett hétvégente, másrészt meg egy eléggé szar helyre költözött, ahol nagyon nem éreztem kényelmesen magamat és nem olyan környezet volt ,ahol nyugodtan tudtam volna pihenni, tanulni) de azért pár hetente mindig összefutottunk, csináltunk valami közös programot, akár csak annyit hogy elmentünk egy nagyot kirándulni.

Aztán pár éve romlott meg hasonlóan a kapcsolatunk. Lemondta a találkozókat, alig hívott, a nagynénémtől (az ő huga) azt hallottam hogy megsértődött rám, mert nem mentem el vele a koncertekre amikre hívott (szélsőjobboldali koncertek a szintén szélsőjobboldali haverjaival. meg is mondtam hogy engem e miatt nem érdekel ez, mert se a zene nem tetszik, sem a folyamatos politikai viták velük, és hogy másról sem lehet beszélni csak hogy zsidók így cigányok úgy, melegek amúgy). Ezt a kifogást még mindig nem tudom megérteni, a nagynéném is csak döbbenten néz, hogy mi a jóisten történt vele amiért így viselkedik. Szóval egyre inkább elmaradoztak a hívások és a találkozások.

23 vagyok. És még mindig fáj. Rohadtul. Szóval megértelek. A legutóbbi szülinapomon felhívott, mondta hogy hiányzok neki, és ha lehet, felhívna amikor a városban van, hogy összefussunk. Kb 3 éve nem találkoztunk. Utána fél órát bőgtem, nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy miért.

Azóta még nem beszéltünk, nem is tudom elképzelni hogy milyen lenne újra a találkozás vele. Annyi dolgoból kimaradt amik jelneleg meghatározóak az életemben...

Úristen itt hatalmas gondok vannak a fejekben. A válaszolók 80%-a komolyan gondolja, amit ír?? Nem probléma, hogy az apja nem köszönti fel a szülinapján? A lányának kellene keresni?

Úgy írtok, mintha egy 60 évesnek esne rosszul, hogy a 85 éves szenilis apja nem hívta volna fel. Igenis illene számon tartania, hogy mikor van a szülinapja! Ma azért már fel lehet írni ezt valahova, vagy legalább nagyjából a hónapra emlékezhetne, mert ennél még az is jobb, ha rossz napon, de felköszönti. Okés nem tartja fejben a szülinapját, azért azt csak észreveszi, hogy karácsony van?! Hogy a lány keresse? A lánnyal van a baj, mert nem keresi az apját? Miért is? Nem a lány akart a gyereke lenni! Ez a férfi akart gyereket! Ő vállalta, hogy gyerekei lesznek. Nem csak megcsinálni kell, fel is kell nevelni és legalább egyszer az évben gondolni rá!

Kérdező neked annyit tudok tanácsolni, hogy próbálj meg pozitív maradni, aminek talán része az ilyen negatív személyek kizárása az életedből. És saját tapasztalat alapján mondom, hogy ne erre az oldalra írj :) Korábban én is többször írtam hasonló családi élethelyzetekről és szörnyű válaszok jöttek. Nem tudom tesód (tesóid), anyukád milyenek vagy más rokonaid, próbálj meg velük beszélni. Ha nincs ilyen közeg körülötted egy jó pszichológust mindenképp ajánlanék :) (Nem azért, mert gond van veled, igenis minden embernek kellene járnia, nincs azzal semmi gond.) Hidd el nagyon jó egy külső szemlélővel átbeszélni a dolgokat.

(Egyébként röviden én nem igazán emlékszem olyanra, hogy apám valaha is az életemben lett volna. Kiskoromban külföldön dolgozott, majd munka miatt másik városba tért vissza. Bár papíron két hetente hétvégét nála kellett volna lennem, valójában sohasem voltam. Nagyjából 2 évente nyáron, ha voltam nála, akkor amikor le kellett szedni a meggyet a fáról :D Sohasem volt olyan közös dolgunk, amire együtt mentünk volna (film, koncert,...), neki olyan is az élete, hogy ilyenek nem is férnek bele. Sőt sokáig azt sem tudtam, hogy elváltak a szüleim. A szüleim között jó a viszony, de leginkább akkor keressük egymást, ha a másik akar valamit (tanács, vegyünk vmit neki itt a boltban, ő ott vegyen át vmit, stb.). De az nálunk a minimum, hogy felhívjuk egymást ezeken a napokon. Én is elég rossz vagyok dátumokban, de érzem, hogy jaj mostanság van a szülinapja. előveszem a telefonom és megnézem, hogy pontosan melyik nap is)