Anyám rajtakapott valamin, amit eddig ellenzett és tiltott, most ki van akadva. Mit tegyek? 18
Szóval az elmúlt nagyjából hat évben vannak lelki problémáim, amiknek a nagyobb részéről anyám tudott. Jeleztem is felé többször is 12-14 éves korom között, hogy jó lenne pszichológushoz fordulni, de az volt a válasz, hogy nekem semmi gondom nem lehet, csak bolondoknak van szüksége ilyenekre, mit fognak RÓLA gondolni, meg különben is ő nem hisz az ilyen hülyeségekben. Amióta gimis vagyok egyszer a kollégiumban be kellett mennie mindenkinek a kollégiumi pszichológushoz beszélni egy teszt eredményeiről, és amikor ezt elújságoltam neki fel volt háborodva, hogy minek mentem, rosszat fognak rólam gondolni a koliba és stb. Azóta néha említettem, hogy talán időpontot kellene kérnem vagy koliba, vagy suliba a pszichológushoz, de folyton le lettem cseszve a szokásos szövegekkel, így nem mertem meglépni. Hivatalosan nem kellett volna a beleegyezése, csak valamiért szükségét éreztem, hogy tudjon róla és áldását adja rá
Most viszont eljutottam oda, hogy nem kérdeztem, nem mondtam anyámnak és kértem időpontot az iskolapszichológushoz. De ez a digitális oktatás miatt online konzultáció formájában valósult meg. Ezzel nem lett volna gond, de anyám hamarabb ért haza és hallott részleteket a beszélgetésből, mert ugye anyám, ha itthon van és beszélek, amikor órám van, vagy ilyesmi, akkor mindig fülel, hogy jól halljon. Ebben biztos vagyok, mert szokta mondani, amikor épp itthon van. És hát ez most sem történt másképp, csak most kivételesen éppen nem hangoztatta, hogy kihallgatott. Aztán én amikor mindennel készen lettem elmentem egy pár órára mamámhoz.
Amikor hazaértem anyám azzal fogadott nagy felháborodottan, hogy ő amúgy hallotta miről beszéltem, és elolvasta az e-mailjeim (nem tudom, honnan tudta a kódom) és tudja, hogy pszichológussal beszéltem. Elkezdett velem veszekedni, hogy én csak lejáratom őt, hogy én sajnáltatom magam, csak az a célom ezzel, hogy neki rossz legyen, különben meg csak ellenkezni akartam vele, nincs is semmi bajom, mert nekem nem lehet. És hogy amúgy sem mondtam neki, nem is kértem engedélyt, szóval még hazudok is. Meg olyanokat mond, hogy ő majd ír az ofőmnek, hogy szóljon az iskolapszichológusnak, hogy ne forduljon elő többet az, hogy időpontot ad nekem, mivel anyám mint szülő nem adott erre engedélyt. (Eddig se kellett hivatalosan anyám engedélye, most meg 18 vagyok, pláne nem kell... na mindegy)
És amióta lebuktam megy itthon a vita. Mit tudok ezzel kezdeni? 11. osztályos diákként nincs lehetőségem elköltözni, bármennyire akarom, koli most szintén kiesett. Akkor mit tegyek?
"Ha nem kötelező dolog miatt kell mennem, akkor engedélykérést vár el"
Ez sokkal nagyobb probléma önmagában, mint az, hogy elenged-e pszichológushoz vagy nem.
Uralkodik rajtad, és birtokolni akar Téged.
Ezt muszáj - a saját, jól felfogott érdekedben - mielőbb elkezdeni megtörni. Most már jogilag sem tehet ellene semmit.
Különben úgy jársz, hogy érzelmi zsarolással magához köt, és nem enged majd elköltözni később, mert jaj, ő szegény magára marad, és hogy lehetsz ilyen szívtelen.
EGy elrettentő példa, nehogy belőled is ilyet csináljon anyád...
https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..
Bizony sajnos a 11-nek nagyon igaza van. Láthatunk pár példát az életben, középkorú illető, az mamával meg mindig, aki még akkor is beleszól az életébe, zsarolja és irányítja.
Egyetlen lehetőség, ha tudsz, menekülj, amíg nem késő.
Jelenleg úgy állok, hogy próbálok az önállóság és az irányíthatóság határán lavírozni. Nyilván anyám is elég masszív ok volt, hogy kollégiumba mentem, igaz akkor apam volt a fő indok. Anyám azóta ennyire irányításmániás, amióta kolis vagyok, vagy legalábbis azóta kezd feltűnni, ezt még nem tudom.
Viszont úgy érzem, hogy teljes mértékben, drasztikusan nem tudnék lázadni ellene, mivel még minimum másfél évig biztos nem tudok elköltözni, és anyagilag a szüleimre vagyok utalva. Plusz nem érzem magam annyira erősnek lelkileg, hogy érzelemmentesen megmondjam neki, hogy nem irányíthat, és nála az összes többi hangsúly nem hatott, szóval ez marad. Egy dologban vagyok biztos, ha anyagilag úgy fogok állni, hogy ne legyen rá szükségem, akkor mellőzni tudom a kapcsolatunk, mivel ha a szüleimre gondolok, nem érzek semmit, ami megállítana. Anyám érzelmi zsarolásai és veszekedései sem azért érdekelnek, mert annyira hatással van rám, hanem egyszerűen idegesít és a lehető legkissebb számúra akarom leredukálni az ilyeneket, amit csak úgy lehet, ha várok a pontig, amíg le nem tudok lépni. És tisztában vagyok, hogy ha csinálnám úgy néhány dolgomat, mint ahogy úgy várja, azzal magamat szivatnám hosszabb távon és akkor később tudnék elmenni innen.
#17
Nem, hadüzenetet annak szabad csak küldeni, aki ellen háborút tudsz nyerni. Függő helyzetben vagy, ezért nem célszerű.
Viszont csipegetni kell a vadhajtásokat. Amikor legközelebb elkezdi, hogy engedélyt kell kérned arra, hogy valahová NAPKÖZBEN elmenj, akkor hivatkozz arra, hogy nagykorú vagy, és erre szerinted nincs szükség. Ne aggódjon, nem teszel kárt magadban, és X órára hazaérsz.
Mindig csak egy kicsit tologasd a határokat. Előbb-utóbb belátja, hogy nem tud mit tenni, és el kell engednie Téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!