Anyám rajtakapott valamin, amit eddig ellenzett és tiltott, most ki van akadva. Mit tegyek? 18
Szóval az elmúlt nagyjából hat évben vannak lelki problémáim, amiknek a nagyobb részéről anyám tudott. Jeleztem is felé többször is 12-14 éves korom között, hogy jó lenne pszichológushoz fordulni, de az volt a válasz, hogy nekem semmi gondom nem lehet, csak bolondoknak van szüksége ilyenekre, mit fognak RÓLA gondolni, meg különben is ő nem hisz az ilyen hülyeségekben. Amióta gimis vagyok egyszer a kollégiumban be kellett mennie mindenkinek a kollégiumi pszichológushoz beszélni egy teszt eredményeiről, és amikor ezt elújságoltam neki fel volt háborodva, hogy minek mentem, rosszat fognak rólam gondolni a koliba és stb. Azóta néha említettem, hogy talán időpontot kellene kérnem vagy koliba, vagy suliba a pszichológushoz, de folyton le lettem cseszve a szokásos szövegekkel, így nem mertem meglépni. Hivatalosan nem kellett volna a beleegyezése, csak valamiért szükségét éreztem, hogy tudjon róla és áldását adja rá
Most viszont eljutottam oda, hogy nem kérdeztem, nem mondtam anyámnak és kértem időpontot az iskolapszichológushoz. De ez a digitális oktatás miatt online konzultáció formájában valósult meg. Ezzel nem lett volna gond, de anyám hamarabb ért haza és hallott részleteket a beszélgetésből, mert ugye anyám, ha itthon van és beszélek, amikor órám van, vagy ilyesmi, akkor mindig fülel, hogy jól halljon. Ebben biztos vagyok, mert szokta mondani, amikor épp itthon van. És hát ez most sem történt másképp, csak most kivételesen éppen nem hangoztatta, hogy kihallgatott. Aztán én amikor mindennel készen lettem elmentem egy pár órára mamámhoz.
Amikor hazaértem anyám azzal fogadott nagy felháborodottan, hogy ő amúgy hallotta miről beszéltem, és elolvasta az e-mailjeim (nem tudom, honnan tudta a kódom) és tudja, hogy pszichológussal beszéltem. Elkezdett velem veszekedni, hogy én csak lejáratom őt, hogy én sajnáltatom magam, csak az a célom ezzel, hogy neki rossz legyen, különben meg csak ellenkezni akartam vele, nincs is semmi bajom, mert nekem nem lehet. És hogy amúgy sem mondtam neki, nem is kértem engedélyt, szóval még hazudok is. Meg olyanokat mond, hogy ő majd ír az ofőmnek, hogy szóljon az iskolapszichológusnak, hogy ne forduljon elő többet az, hogy időpontot ad nekem, mivel anyám mint szülő nem adott erre engedélyt. (Eddig se kellett hivatalosan anyám engedélye, most meg 18 vagyok, pláne nem kell... na mindegy)
És amióta lebuktam megy itthon a vita. Mit tudok ezzel kezdeni? 11. osztályos diákként nincs lehetőségem elköltözni, bármennyire akarom, koli most szintén kiesett. Akkor mit tegyek?
Menj a saját utadon, és folytasd a konzultációt a pszichológussal, ha úgy érzed, hgoy szükséged van rá.
Úgyse tudja megakadályozni anyád. Az osztályfőnökkel való fenyegetőzés meg üres hablatyolás. Az ofő téged jobban ismer, mint őt - és tuti hogy nem fog belemenni az anyád hülye korlátozási próbálkozásába! Nincs is joga hozzá! Hiszen nagykorú vagy.
Hihetetlen, hogy a büszkesége fontosabb, mint a gyereke lelki egészsége.
De nem egyedülálló, én is sokáig titokban jártam terápiára, egy tanárom falazott nekem.
Amikor kiderült, anyukám is szégyellte. Évekkel később aztán beszéltem a dolgok menetéről, hogy a pszichológus milyen dolgokra világított rá, és hogy nem hibáztatom őt semmiért. Rájött, hogy nekem erre szükségem van, megfigyelte a viselkedésem, hangulatom változékonyságát, már tudja, hogy engem úgy kell összekaparni néha, és hogy nincs más módja. És nagyon büszke rám, amiért viszonylag higgadt tudok maradni nehéz helyzetekben is, nem úgy, mint régen, hogy találtam egy normális párt, akivel gyereket is vállaltunk. Mindig azt mondja, sose gondolta volna, hogy képes leszek rá, és hogy le a kalappal előttem, amiért ennyit változtattam magamon.
Szerintem majd anyukád is akkor fog értékelni téged, a törekvéseid, amikor már külön háztartásban éltek. Addig is tarts ki, és ne érezd magad bűnösnek azért, mert törődsz magaddal.
3: most komolyan mondod, hogy 18 éves létedre az anyádnak minden lépéseddel el kell számolnod...??
"elmentem, 3 óra múlva jövök, cső...."
(háromgyerekes anya vagyok, nagykorú gyermekekkel...)
Már megbocsáss, de vitázni azzal lehet, aki visszaszól.
Ne szólj vissza. HAgyd, hadd mondja a magáét. Majd megúnja, és abbahagyja. Az érzelmi zsarolást pedig "egyik füleden be - másikon ki" alapon kezeld.
EGyszer elmondhatod neki, hogy nem azért állít ki róla rossz "bizonyítványt" a pszichológushoz járásod, mert kiderül - hanem azért, mert ő hibázott, és ő nem vitt el időben szakemberhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!