Ha lemondok a házról, egálban vagyunk?

Nagyon rossz a kapcsolatom a szüleimmel, de már nagyon sok lemondással, de sikerült elköltöznöm otthonról. Azóta csak ritkán találkozok velük, látogatni nem látogatom őket, és nem is hívom. Mamánál találkozunk a legtöbbször.

Nagyon sokszor érzem azt, hogy hálátlan vagyok, hiszen annyi mindent kaptam tőlük. Arra gondoltam, ha kifizetném azt az összeget, amit rám költöttek pluszban(kocsi, külön órák, sport), akkor nem lenne olyan lelkiismeret furdalásom és nem tudnának úgy hatni rám érzelmileg. Azt érezném, hogy kifizettem a 'tartozásom'.

Mondhatjátok, hogy persze nem csak anyagilag támogattak, viszont érzelmileg úgy érzem, hogy sosem. 17 évesen egyedül mentem pszichológushoz és fel se merült bennük, hogy valami baj van, inkább kigúnyoltak miatta. 18 évesen depressziós lettem, szintén nulla támogatást kaptam. Előtte is mindig megaláztak, elvették az önbecsülésem.

De vissza a lényeghez. Vettek nekem régebben egy házat, ami még lakhatatlan, de nemrég kezdtek hozzá a renoválásához. A ház ára szinte teljesen megegyezik azzal az összeggel, amit én azokra a plusz dolgokra számoltam, amiket már fent említettem. Az alap tervem az volt, hogy kifizetem nekik ezt az összeget, ha meg tudom keresni. Aztán ugrott be, hogy mi lenne, ha a házról lemondanék a testvérem javára? Nekem nincs szükségem arra a házra, megleszek nélküle. Szerintetek? Mit gondoltok erről az egész gondolatmenetről? Jó ötlet ez így?

Kérlek csak érdemben szóljatok hozzá.