Édesanyám mindig másokat helyez előtérbe, magáról már úgymond "lemondott". Hogyan változtathatnám meg a helyzetet?

Miért akarod az édesanyádat megmenteni? Oké, hogy aggódsz érte. Beszélj vele. De ha nem hajlandó változtatni semmin, akkor nem a gyereke felelősége az, hogy a szülője életét megváltoztassa. Talán megfordul a léc? Te leszel a végén anyuci édeanyja?!

Ha a nagymamád az ő édesanyja volt, akkor hagyd, hogy gyászoljon és ne szólj bele semmibe. A gyász része a mély depresszió, a magábafordulás stb. Ha 1-2 év után is ilyen marad, akkor kéne finoman elterelni szakemberhez - de ha nem akar menni, akkor ne erőltesse senki.

Vannak olyan emberek, akik szeretnek mártírkodni. Titokban azt várják, hogy "megmentsék" őket, és a gyerekük lesz ennek legtöbbször az áldozata. Mert a gyerek számára a szülő fontos, tehát meg akarja tartani, meg akarja menteni. De te már felnőtt ember vagy, nemde?

Ja: az anya-lánya kapcsolat legrosszabb formáciája az, ami Magyarországon nagyon kedvelt, de attól még rossz: az ha az anya barátnővé avanzsálja a saját gyerekét. Ezzel magához láncolja, ami egyiknek sem tesz jót, a gyereknek a legkevésbé.

Ne tegyél semmit. Most ne.

Kedves Kérdező!

Azt írod: "Sose voltunk úgymond barinők, olyan kapcsolatban, hogy mindent megbeszélhessünk, így nagyon furának tartanám, hogy szembeálljak vele és elmondjam ez nekem mennyire fáj, hogy így lemond magáról."

Látod, mily érdekes, hogy beleszőtted kérdésedbe, felvetésedbe a válaszodat is:

Pontosan ezt kellene tenned, amiről írtál:

Szembeállni vele és elmondani azt, amit írtál. Bizony.

Viszont... NE halld meg előre, hogy mit fog reagálni, hogy mit mond... ez ugyanis spekuláció. Igazából NEM TUDHATOD. Csak próbálod (tapasztalatból) kitalálni. Vagyis HISZED. Azt mondom én...

TUDÁS és HIT nem ugyanaz. De, ha te TUDNI VÉLED, hogy miként fog reagálni... akkor magad sem ugyanúgy állsz hozzá, hogy elmondjad neki, mi a szíved bánata. Mert már eleve lemondóan szólsz. És ezt a MÁSIK megérzi. Édesanyád megérzi azt, ha őszintén hiszel valamiben, de azt is, hogy ha nem. Ne feledd: Egy vérből valók vagytok.

Úgyhogy: NE tartsd fura dolognak, ha most úgy kezdeményezel bármiféle beszélgetést, mint ahogyan eddig esetleg még sohasem tetted. NE TARTSD FURÁNAK. Ennyi. (Elég az, ha Ő maga furának tartja. Éppen elég)

Szóval - épp ez az - változtass eddigi szokásaidon. Változtass a gondolataidon. Hogy miket is gondolsz, mielőtt megszólalnál vele szemben.

Sőt... a legjobban akkor jársz: Ha NEM gondolkodol semmin... ha NEM GONDOLSZ SEMMIRE. (Ne kattogjon az agyad!)

Csak Tedd a dolgod, ami szívedből jön és NE képzelődj, ne spekulálj, ne gondolkozz a lehetséges jövőn!

Ez tudom javasolni, mást nemigen.

Az ERŐ legyen Veled!