Anyukám miért látja így a helyzetet?

Beteg és magányos. Ugye nem él veletek apukád? Nem a te dolgod, hogy meggyógyítsd, felnőtt ember, magának kéne pszichológushoz fordulnia. Te a saját érdekedben minél inkább távolodj el tőle, ha veszekszik, egyik füleden be, a másikon ki, meg se halld, akkor nem lesz értelme a cirkuszának. Azt a szeretetmennyiséget, amire neki szüksége van, te nem tudod neki megadni (a hiány miatt ilyen elviselhetetlen természetű), viszont ha te magadra veszed az ő sérelmeit, téged is magával ránt. Te már a saját életedet építsd, és ha olyanra kényszerít, amit te nem akarsz, akkor mondj neki határozottan ellent, például juszt is hívd át a barátnőidet, nem fogja őket kidobni, maximum utólag veszekszik (az se biztos), de előbb-utóbb rá fog jönni, hogy ezzel a viselkedéssel még téged is elveszít. Lehet egy lelkibeteg anyát is nevelni, az, hogy neki fáj, az legyen az ő baja. Te nem vagy érte felelős, önmagadért vagy.

De peched van a szüleiddel! Valószínűleg mégsincsenek annyira jóban, egy boldog ember ugyanis nem abban leli a kedvét, hogy másokat - pláne a saját gyerekét - szapul. Egy boldog ember boldog családi életet él.