Ha lemondok a házról, egálban vagyunk?
Nagyon rossz a kapcsolatom a szüleimmel, de már nagyon sok lemondással, de sikerült elköltöznöm otthonról. Azóta csak ritkán találkozok velük, látogatni nem látogatom őket, és nem is hívom. Mamánál találkozunk a legtöbbször.
Nagyon sokszor érzem azt, hogy hálátlan vagyok, hiszen annyi mindent kaptam tőlük. Arra gondoltam, ha kifizetném azt az összeget, amit rám költöttek pluszban(kocsi, külön órák, sport), akkor nem lenne olyan lelkiismeret furdalásom és nem tudnának úgy hatni rám érzelmileg. Azt érezném, hogy kifizettem a 'tartozásom'.
Mondhatjátok, hogy persze nem csak anyagilag támogattak, viszont érzelmileg úgy érzem, hogy sosem. 17 évesen egyedül mentem pszichológushoz és fel se merült bennük, hogy valami baj van, inkább kigúnyoltak miatta. 18 évesen depressziós lettem, szintén nulla támogatást kaptam. Előtte is mindig megaláztak, elvették az önbecsülésem.
De vissza a lényeghez. Vettek nekem régebben egy házat, ami még lakhatatlan, de nemrég kezdtek hozzá a renoválásához. A ház ára szinte teljesen megegyezik azzal az összeggel, amit én azokra a plusz dolgokra számoltam, amiket már fent említettem. Az alap tervem az volt, hogy kifizetem nekik ezt az összeget, ha meg tudom keresni. Aztán ugrott be, hogy mi lenne, ha a házról lemondanék a testvérem javára? Nekem nincs szükségem arra a házra, megleszek nélküle. Szerintetek? Mit gondoltok erről az egész gondolatmenetről? Jó ötlet ez így?
Kérlek csak érdemben szóljatok hozzá.
válasza: válasza:
válasza:2-esnél a pont.
Ha már így gondolkodsz, akkor légy pontos!
válasza: válasza:Hát figyu. Nekem is gyökér szüleim voltak, de legalább anyagilag sem segítettek.
Én bizony nemhogy elfogadnám, hanem úgy gondolnám, jár nekem a kárpótlás a gyökérségükért.
Nem kell ezen ennyit lelkizni.
válasza: válasza:Én értem a kérdező gondolatmenetét. A felnevelését, kaja, ruha nem kell kifizetnie, hiszen az jár mindenkinek. Egy gyerek sem kérte, hogy megszülessen, az a minimum, hogy a szülők biztosítják neki ezeket az alap dolgokat, meleg lakást, ilyesmit.
De a különóra már nem számít annak. Az már egy extra dolog. Akkor is, ha nem a gyerek kérte, hanem a szülő magától járatta oda, fizette be a gyereket.
Ez már olyan dolog, amit egy olyan szülő, aki szereti érzelmileg megzsarolni a gyerekét, bizony felhánytorgathat, hogy bezzeg fizettem neked ezt, azt, kocsit is kaptál.
Ezeket az extrákat, ha kifizeti a kérdező, akkor már nem fogja azt érezni, hogy adósa a szüleinek. Mehetnek a sunyiba, nem pampoghatnak neki onnantól kezdve.
válasza: válasza:Minden egyezés a kérdező sztorijával persze csak a véletlen műve:
-Apa itt az ezres amit tegnap adtál, úgy döntöttem visszaadom, mert nem kell a segítséged.
-Köszönöm fiam, de ez a pénzt honnan szedted?
-A pénztárcádból.
válasza:Senki nem tartozik senkinek semmivel. A valódi sztori ilyesmi:
- Tessék fiam, itt egy ezres.
- Köszönöm.
- Tessék fiam, itt egy másik ezres.
- Köszönöm.
És akkor elkezdenéd visszaadogatni ugyanazt, amit önként adogattak. Valamivel kifejezhetnéd a háládat a köszöneten túl, az úgy teljesen oké, de amit önként odaad valaki, azt nem kölcsön adja, főleg nem szülőként. Fordítsd meg a dolgot: ha nagyon leesnének a lábukról, nem ott állnátok, hogy mindent megadjatok nekik, ami egy normális életvitelhez kell? Kérnél érte bármit? Elvárnád, hogy megköszönje? És a gyermekeiddel hogy viselkednél? Alapjáraton hitelbe vered, mert nevelni méltóztatsz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!