Hogy kérjek bocsánatot a kirohanásomért? Mit tegyek? (+18)
Martin vagyok, mindenki ismer, mindenki utál itt, tudjátok az az igaz balfasz. Ma pszichopatához hasonló kirohanásom volt, amiért szeretnék bocsánatot kérni. A lényeg, hogy egész nap rossz napom volt. A tudat, hogy holnap dolgozatot írok egy olyan tantárgyból, amire egy percet sem készültem pedig tavaly megbuktam belőle, egy másik tanárral egymással való csetepaté, hogy egymást szociopatának és szadistának minősítettük órán, aztán húgomért nekem kellett volna mennem autóval, de lemerült az akkumulátor, bevételem és pénzem pedig nincs újra, meg még bekelett volna mennem bankba, hogy a kártyámért menjek, de ez nem jött össze a kocsi miatt, aztán barátaim is traktáltak, hogy segítsek nekik a holnapi dolgozhat miatt interneten keresztül, meg aztán állítsam be skypeon a kamerát húgomnak, hogy lássa a zongoratanár. Annyira ráment az idegeimre a mai nap, hogy már csak egy kevés kellett. Hazarontott anyám húgommal, miközben üvöltözött, hogy zongoraórája van, egyből haptákba állítsak be neki mindent, húgom pedig üvöltötzött torka szakadtából, hogy le fog esni a kamera, meg nem akarja, hogy a háta mögött legyen, mert akkor látja a kottát.
Elég is volt ennyi, én is kifakadtam. Először csak mint egy elmegyógyintézetbe, ami kifért a torkomon, az egész panel zengett tőlem, hogy leszarom, nemérdekel, megöllek, stb. Aztán visszaüvöltött húgom, én meg... szétvertem. Aztán anyámat is megütöttem. Majd kirántottam 2 konyhakést a fiókból és majdnem magambaszúrtam. Annyi volt a szerencsém, hogy miközben a szívemhez tartottam mindkettőt, elájultam és a konyhacsempére borultam egy pillanatra, miközben úgy érezte, mintha valami agyvérzésem lett volna, hirtelen mintha forró vér ömlött volna a fejembe. Majd pedig mint az állat, elkezdett féjni a hasam, azóta is fáj. Meg remegek, mint a kocsonya még mindig.
Felkeltem a padlóról és folytattam az üvöltözést, mint a gyógyos. Húgomat megint elvertem. Felhívtam skypeon a zongoratanárt, beleüvöltöttem neki a mikrofonba és letettem. A zongorára jó sokat rácsaptam miközben üvöltöztem, hogy megölök mindenkit, megölöm magam. Majd bevonultam a szobámba és mint egy elmebeteg, csak ültem remegve a széken. Anyám és húgom sírt, nagyon megijedtek, hogy mi történt. Nemrég tértem csak magamhoz, gondoltam amíg "józan" vagyok, leírom, hogy mi történt velem és tanácsot kérek, hogy hogyan kérhetnék igazán bocsánatot a történtekért. Mit tegyek, esetleg menjek pszichiátriára? Vagy mi legyen? Le akarok nyugodni, de nem tudok. Félek, hogy megint meg kell műteni a beleimet, mert lehet megint bélcsavarodást kapok a stressztől, mint 6 éve.
Én a helyedben nem feltétlen azzal kezdeném, hogy bocsánatot kérek, ha félsz attól, hogy megint nagyon kiakadsz.
Menj oda anyukádhoz, mondd meg neki, hogy nem szeretnél megint így reagálni, de nem tudsz magadon uralkodni, segítségre van szükséged, ő mit ajánl.
Ha ez igaz, akkor veled valami nagyon nincs rendben és ha a fiam lennél baromi gyorsan keresnék neked egy szakembert.
Túl vagy már a hormongőzös kamaszkoron, de még abba sem férne bele ez a cirkusz.
Gondolom nem most kezdődött ez a probléma.
Egyébként amit te itt leírtál problémák azok sokaknak egy átlag napja amitől este fáradtan esetleg tölt egy pohár bort. De semmi nem történt ami indokolhatná ezt a viselkedést.
Köszönöm a többieknek. Egyáltalán kapok segítséget a vészhelyzet alatt? Fogadnak a kórházak psziciátriára? Mert most egy xanax nagyon jól esne, vagy valamilyen nyugtató.
#5 nem most, nagyon rég. Belinkeljek neked privátban kérdéseket?
Hívd fel telefonon a pszihiátriát.
Mond el, hogy rád tört ez a düh, és félsz, hogy újra bántod a családodat.Mond, hogy vészhelyzet van.
Esetleg a 112-es segély hívót.
Talán küldenek valakit hozzátok.
Neked kézzel fogható segítség kell.
"Egyébként amit te itt leírtál problémák azok sokaknak egy átlag napja amitől este fáradtan esetleg tölt egy pohár bort. De semmi nem történt ami indokolhatná ezt a viselkedést."
Akár kamu a kérdés, akár nem, tökmindegy, én ennél sokkal kisebb gondokon is kiakadok és robbanok, majdnem ugyanúgy, mint a kérdező... kb a kést leszámítva... vannak krva kicsi tűréshatárral rendelkező emberek, én pl az vagyok... na sziasztok
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!