Gonosznak érzem magam,hogy utálom anyám emiatt. Ez normális,ahogy nevelt?

Ha anyád valóban hitgyülis, akkor mutasd meg neki ez!

[link]

"A házasság a szövetségről szól, ami előfeltétele a szexuális kapcsolatnak."

Ha valóban bigott lenne, nem bátorítana arra, hogy csak úgy odaadd magad az első jöttmentnek, aki udvarol neked. Innen lehet tudni, hogy vmi nem stimmel a sztoriddal.

Ha meg mégis igaz, akkor anyádnak minimum tudathasadása van és az egyik oldala vallásos, a másik meg nem...

"Úgy nevelt,hogy a szex,a fiúk rossz dolog a világon és bűn. " és "Az a fontos,hogy engem szeressenek és,ha akarom,ha nem azzal legyek,aki udvarol és ne várassam...feküdjek le vele."

Erősen üti egymást.

Egy kamu történetnél nagyon kell ám figyelni,hogy nem legyen ellentmondas

"Ha nem mentem el egy vasárnap a templomba vagy nem néztem meg vele egy hitgyülekezetet,akkor csúnyán ordibált velem,hogy a pokolban fogom végezni."

Elég idáig olvasni, hogy kiderüljön, mekkora kamu. A hit gyülisek SOHA AZ ÉLETBEN nem mondják magukra, hogy templom. Legközelebb, mielőtt ilyen szomorú történeteket találsz ki, legalább próbálj olyan kifejezéseket használni, amik nem buktatnak kel azonnal.

Látom, sokan nem mozognak otthonosan gyerekbántalmazás tárgykörében, hogy a leírtakat megkérdőjelezik. Pedig sajnos ennél jóval cifrább a bántalmazó szülők eszköztára és még hajmeresztőbb ellentmondásokra is képesek a sérült mérgező szülők. Valóban egy pszichopata látszatát kelti az édesanyád, de bizonyos családi traumák és generációkon átörökített pszichózisok simán okozhatnak ilyeneket, hogy a fiúgyerek a szent, a lány meg a selejt, aki pusztán nőnemű volta miatt a legrosszabbat érdemli és egyesek szemében eredendően "tisztátalan" - csak hogy ilyen vallási bigott fogalmaknál maradjunk.

Ebbe simán belefér, hogy a szex rossz, de azért add oda magad az első jöttmentnek. Ez valószínűleg az ő agyában nem ellentmondás, mert egy olyan súlyos önértékelési hiány van mögötte, hogy "én semmit nem érek", tehát akit én szültem és ráadásul szintén nő, az még ennyit sem ér, az értékét az fogja meghatározni, ha "kell" valakinek, tehát ne válogasson, hanem azonnal nyissa a pináját az első jelentkezőnek. Ezek tudat alatti működések, nem lehet racionalitást várni valakitől, aki így szét van zuhanva, ennyi benne a frusztráció és sérülés. Már maga a vallási fanatizmus is egy gyanús jel.

Nem azt mondom, hogy szánd meg anyádat, mert ne szánd meg, teljesen jogos, amit érzel. De az, ahogy anyád viselkedik, egy nagyon traumatizált ifjúkort jelez, a szexualitáshoz és a férfiakhoz való ambivalens hozzáállásából az is simán elképzelhető, hogy megerőszakolták fiatalon (akár gyerekként), és az is esélyes, hogy családtag tette, akár egy bántalmazó, autoriter apa. Ezek sokszor teljesen rejtve maradnak, csak a felnőtt ilyen viselkedéséből lehet rá következtetni, hogy milyen jellegű trauma érhette. Sokszor el is "felejtik" ezt, ösztönösen, az agy így védekezik a legszörnyűbb ellen. Persze ez szomorú, de a felnőtt ember már tud(na) segítséget kérni, ha nyomja a múltja és tehet azért, hogy a saját lelki fájdalmával ne nyomorítsa a saját gyerekeit.

Talán elolvashatnád a Mérgező szülők c. könyvet, hátha kapsz belőle ötletet.