Hogy lehet rendes anyámmal?

Tényleg megbántod, vagy neki semmi se jó, sajánltatja magát és eléri, hogy lelkiismeret furdalásod legyen? Az enyém ugyanis ilyen. Soha egy kva szót se szóltam semmiért, meghallgattam, egyetértettem, csináltam az összes baromságát, de ez se volt elég, ha csak egyszer, egyetlen egyszer nem tetszett neki valami, jött a hiszti, odibálás sírás, hogy én egy szemét vagyok és MINDIG megbántom és neki milyen rossz de én ő vele nem is törődök. Szóval meguntam és tényleg nem.

Mivel bántod meg? Egyébként mielőtt kiejted a szádon a szavakat érdemes átgondolni őket és a következményeiket.

Nem lehet, hogy csak te vagy szókimondóbb ő meg érzékenyebb?

Én pl hirtelen haragú vagyok, gyorsan mérges leszek és az emberek fejéhez vágok dolgokat amiket utána 100%ig megbánok. Anyukámat is megbántottam jópárszor nem vagyok rá büszke, leültem vele megbeszélni ezt. Mondtam neki hogyha bizonyos hangnemben mondok neki valami csúnyát ne vegye magára csak nem tudom kontrollálni magam. Ha összevesztünk valamin vagy megbántottam, mindig bocsánatot kértem és megöleltem, elmondtam mennyire szeretem és legyen türelemmel velem, mert tudom hogy rossz amit csinálok és próbálok változni. A te esetedben nem igazán tudom mivel bántod meg, de mindenképp jó ha megmondod neki hogy mennyire szereted és sajnálod ha valaha is fájdalmat okoztál neki.

Nem mindig kell elmondani, hanem egyszer megbeszélni és változni is mellé, ami nehéz, de megéri. + a bocsánat kéréseken kívűl próbáljmeg neki kedveskedni, vegyél neki a kedvenc virágjából vagy csokijából, beszélgess vele sokat, kérdezd meg hogy van, mit csinált vannak-e aznapra tervei meg ilyesmi, meg meséljel dolgokat amik veled történnek, ezekkel mind még jobb lehet a kapcsolatotok