Mit tegyek anyámmal, ha nem működik velem együtt?
Sajnos nem igazán jó a kapcsolatom anyummal és ez mindig az anyagi okokból fordul elő a legtöbbször. Én már külfödön dolgozom 4 éve, és folyamatosan küldök neki pénzt, illetve a házfelújitásra is. Csak ebben az évben másfél millió forintot küldtem el neki. Sokszor megpróbáltam neki munkahelyet intézni odahaza (mivel Ő nem beszéli a nyelvet, ide nem hozhatom ki, és lehet nem is lenne a legjobb megoldás).Legutóbb minden a rendelkezésére állt egy munakahellyel kapcsolatban, pénz volt nála általam, de a legelső nap nem ment be dolgozni. Folyamatosan olyanokkal fenyeget, hogy "eladja a házat", és mindenki azt csinál, amit akar. Próbálom megmenteni az miatt, mert tudom róla, hogy Ő képtelen hosszú távon fizetni egy albérletet önállóan és az útra kerülne, tehát azzal nem értek egyet. Vannak egészségügyi bajai, hiába ajánlottam fel számtalanszor magánorvost, nem akarja. Vannak időnként dühkitörései is, főleg ha feljön egy téma, amiben érintett és ez általában a párkapcsolátból ered, mert egy olyan embert szeretett, aki sajnos alkoholista. Felajánlottam magánpszihológust, azt sem akarja. Előfordul, hogy többször is mondom neki, próbáljon lábra állni, mert Én már nem tudok folyamatosan pénzt küldeni, mert egyszerűen magamnak nincs, amiből kiépitem az életemet. Születésnapomkor ezt a válasz kaptam tőle "dugd fel a pénzed". Én próbálok vele szemben normális lenni, de már elvagyok hidegülve Tőle, és nem tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel.
Mi a véleményetek?
27/F
"Születésnapomkor ezt a válasz kaptam tőle "dugd fel a pénzed"."
szerintem ezt fogadd meg, a saját pénzedet tartsd meg magadnak, ő meg boldoguljon ahogy tud. aki nem kéri a segítséget, annak nem fogsz tudni segíteni
Én is ilyen voltam régen, mint te, kérdező. A szüleim gondját igyekeztem megoldani, anyagi és egyéb téren is. Rendesen bűntudatom volt, ha valamit nem tudtam megtenni tenni, mert közben férjhez mentem, lett kisbabánk is. Nekem pszichológus segített, azt kellett magamban lerendeznem, hogy ők a szüleim, én vagyok a gyerekük, hiába 32 éves vagyok, akkor is a gyerekük vagyok, és nem a gyerek dolga megoldani a felnőtt szülei életét. Kikeverdtem a szülő /gyerek ki kinek segít kérdésikörből, azóta nem adtam egy forintot sem, két három havonta veszek nekik, ami valóban fontos, esetleg egy csekket befizetek nekik, de ennyi. Tudnék többet is adni, de akkor a saját életemmel nem haladnék, jelenleg egy lepukkant garzonban élünk, ideje lenne a nagyobb lakásvásárlásnak. Muszáj félretennünk, kell az önerő a jövőbeni lakáshitelhez.
Le kell magadban beszélni, akár segítséget kérni, hogy az ő gondja nem a tiéd, nem kell neked megoldani semmit, hiába ő az anyád és ő nevelt fel stb lelki terror szöveg, igen, de az életet ő akarta, nem te kérted, ő tartozik felelősséggel érted a döntésed miatt. Te nem vagy felelős az ő életért, segíteni lehet, de édesanyád sajnos visszaél a jőindulatoddal. Ne hagyd magad, Sajnos most erősnek kell lenned, és a saját életed helyezni az első helyre. Kitartás, és sok sikert kívánok!
Mit csinálj? Hagy a francba.
"Folyamatosan olyanokkal fenyeget, hogy "eladja a házat", és mindenki azt csinál, amit akar."
És, kivel tol ki, ha eladja a lakást? Nem veled tol ki, te köszönöd szépen, önfenntartó vagy. Magával cseszik ki, ha a saját feje fölül eladja a lakást.
Semmi kötelezettséged nincs, éld és építsd a saját életedet. Ő pedig csinál, amit akar, hajléktalanszállók még vannak azért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!