Mért nem bírok Anyámmal együtt lakni átmenetileg sem?
27 éves vagyok, a koronavírus miatt megszűnt a munkám + olyan betegségem is lett, ami miatt nem bírok álló munkát végezni átmenetileg és hetente többször kezelésekre kell járnom egy ideig.
Szóval emiatt felmondtam az albérletet és hazaköltöztem Anyához, mert nem akartam a kis tartalékomat felélni, a szülővárosomban kezelnek, illetve akkor Anyukám és én is úgy gondoltam, hogy ez jó döntés.
8 éve nem laktam itthon.
Igen ám, de már 3 hét után elviselhetetlennek éreztem, hogy vele lakom. Behúzom a szobám függönyét (ajtó nincs...), direkt kerülöm a közös étkezéseket, igyekszem kerülni a 2 szobás panellakásban... Nem szól be, nem cseszeget, csak nem bírom elviselni Őt. Telefonban mindig jól elbeszélgettünk a helyzet előtt, illetve a 2-4 hetente való találkozás is mindig simán ment.
Nem volt túl jó gyerekkorom, bár Ő minden tőle telhetőt megtett. Egyedül nevelt minket, de minden alapdolgot megkaptunk, tovább is tudtunk tanulni, stb. Ő közben lelkileg-fizikailag tönkrement, én nem is láttam Őt soha se boldognak, se egészségesnek, sokat kiabált, mindig ideges volt...
Ésszel tudom, hogy nehéz élet jutott neki, és mindent megtett értünk, és csak jót érdemelne, de nagyon bírom ki, hogy itthon vele töltsek időt.. idegesít már a jelenléte is. Pedig még max. 1-2 hónap és újra eltudok költözni.
Nem tudom mit tudok tenni... gondolom rosszul esik neki, amit nem szeretnék persze, de zsigeri érzések ezek bennem.
Ha bárki tudja hogy lehetne jobbá tenni ezt a helyzetet, örömmel olvasnám a javaslatát. Előre is köszönöm!
Akkor miért mentél oda lakni,ha a látványától kiver a víz,valami részlet hiányzik,mert ez nem normális hogy ennyire irritál a saját anyukád. 1 2 hónap és költözz,de addig is szerintem üljetek egy tisztázó beszélgetésre mert valami történhetett a múltban ami ezt okozza benned,és ezt fel kéne tárni hogy ne mérgezzen tovább.
70F
Erre nincs válasz, mert csak te tudhatod.
Így első benyomásra azt mondanám, hogy nem szeretném, ha az én gyerekem lennél.
Ilyeneket olvasva, jobban járt volna anyád, ha kutyát tart!
Szerintem, mivel jelenleg egy olyan személlyel élsz együtt, akivel amúgy eszed ágában sem lenne, teljesen érthető, hogy erősen frusztrált vagy. Vegyük még hozzá, hogy elvesztetted a munkádat és egészségügyi problémáid is vannak. Valószínűleg mással sem lenne jó egy kényszer összeköltözés, de az anya személye az minden embernél különös jelentőséggel bír, és sok esetben érzelmi defektekkel terhelt.
Nem irigyellek! Azt javaslom, hogy legyél tudatos, nehogy anyukádat megbántsd! Tűzz ki célokat és határidőket, fejleszd magad, tanulj, sportolj, ezt a pár hónapot töltsd hasznosan, ettől picit jobb lesz a közérzeted is!
Nem kötelező ott laknod és kihasználnod, ha nem bírod elviselni!
Én a helyedben mélységesen szégyellném magam, már csak ezért a kérdés miatt is. Elgondolkoztál már rajta komolyan, hogy miféle ember vagy te?
Gondolom te egy magadnak való ember lehetsz. Van valakid? Barátok, barátnők, baráti társaság rokonok akikkel össze jársz? Valószínűleg nincs ugye?
A szívem szakadt meg amiket írtál, nekem akinek már nem él anyukája mit meg nem adnék......
Legyél hálás, meg ne bánd egyszer, hogy ílyeneket érzel most látszolag ok nélkül....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!