Mit csinálhatnék az anyámmal? Én rontottam el, tényleg én vagyok a hibás?

Elöljáróban van néhány dolog amit, érdemes tudni, talán köze van a dolgokhoz. Hosszú lesz, előre is köszönöm ha időt szánsz rá.

Apám alkoholista volt, verte anyámat, mikor 7 éves voltam elváltak. Egy ideig egyedül nevelt, aztán mikor 9 vagy 10 éves voltam összejött egy férfival. Tőle született 2 fia. Azóta együtt élünk de családra nem igazán hasonlítunk. 10 éves korom óta segítek anyámnak, most 19 vagyok, már egyedül is megtudom csinálni a házimunkát stb. Neki természetesen ez nem elég, elvárja hogy mindent megcsináljak szó nélkül helyette. Ha 10ből 9 dolgot megcsinálok jól, akkor neki csak az az 1 tűnik fel, amit nem csináltam meg. Anyám azóta nem dolgozik, amióta az öcséim megszülettek, vagyis most takarít napi 4 órában kb. A pót apám rendesen dolgozik, mostanában rengeteget túlórázik.

És akkor kezdjük is a gondokat megfogalmazni. Most fejeztem be a középiskolát. Érettségim és egy szakmám van tehát 5 évig tanultam. Ugye amióta a fiúk megszülettek (vagy pontosan nem tudom mióta, lényegtelen) családi adókedvezményben részesülünk. Ezt addig kapjuk amíg a 3 gyerek tanul, tehát ha én megyek egyetemre, akkor most is kapnánk. Na és a gondok itt kezdődtek. Én nem szerettem volna továbbtanulni, mert úgy gondoltam hogy a szakmámmal is jó pozíciót tudok szerezni. És mivel én nem mentem tovább, ezért anyámék elestek elég sok pénztől amit utánam kaptak. Ezért csakis engem okolnak, elhordanak minden szarnak, kibeszélnek mindenkinek, akinek amúgy semmi köze nincs a dolgokhoz, veszekednek velem, hónapok óta folyamatos harc megy köztünk, mert én milyen önző vagyok mert nem mentem tovább tanulni és ez mekkora pénzkiesés. A ráadás, hogy nekem van egy párom már másfél éve. Na ő sehogy sem tud anyámnak megfelelni. Ezt természetesen nem neki mondja, hanem nekem és anyámat próbálom rávenni hogy legyen már kedvesebb, ami ugye még több konfliktus. Anyám a páromon keresztül próbált rábeszélni a tanulásra, megállította az utcán, fb-n írt neki, csak hogy én menjek tovább. Hozzáteszem mindezt a felvételi határidő előtt 1-2 hónappal, előtte még csak beszélni sem beszéltünk róla. Ebből kifolyólag pedig a párom már nem jár hozzánk, anyám utálja mert nem beszélt rá a továbbtanulásra. Ahogy mondta: „Hát nem kedveljük. Egy dolgot kértem tőle azt sem tudta megcsinálni.”. Anyám természetesen azóta sem tudja elengedni a továbbtanulást, naponta a fejemhez vágja hogy miattam nem kapnak több pénzt, hozzámvágja a bérpapírokat hogy nézzem meg mennyit von le az állam, ha boltban vagyunk nézzem meg mennyit fizetünk és milyen szűkösen vagyunk, azt mondja hogy évekig a fejemhez fogja vágni milyenhülye voltam hogy nem mentem tovább.

A párommal rengeteget beszélgettünk a továbbtanulásról. Nem próbált rábeszélni, úgy gondolja hogy elég érett vagyok már ahhoz hogy ilyen döntéseket tudjak hozni. Természetesen nincs ellenemre a tanulás, a terveim között szerepel, hogy a jövőben szeretnék továbbtanulni. Most szeretnék önállósodni. Érettségim, szakmám megvan, nem vagyok idióta. Egyszerűen csak szeretnék végre abból a mérgező környezetből kiszakadni, összeköltözni a párommal, dolgozni. Tudom hogy ez nem ilyen egyszerű és biztosan lesznek olyanok akik nem értenek velem egyet.

Rengeteg konfliktusunk van a párommal ebből kifolyólag, hiszen anyám mindenért őt okolja, amit részben éreztet is vele, pl. flegmán köszön neki az utcán. Rengeteget sírok, idegeskedem, szorongok. Úgy érzem anyám mindent tönkretesz, viszont néha úgy érzem hogy én tettem mindent tönkre és mindenkinek jobb lenne nélkülem. A párom ugyanígy megviseli ez, ami miatt én még rosszabbul érzem magam.

Mit csinálhatnék az anyámmal? Én rontottam el, tényleg én vagyok a hibás? Mi lehetne a megoldás?

Köszönöm a válaszokat