Hogy értessem meg anyámmal, hogy ha valamit nem úgy gondolok/nem úgy csinálok, ahogy ő gondolja annak nem az az egyetlen és kizárólagos oka, hogy ő pont az ellenkezőjét gondolja?

Ha engem kérdezel, sehogy.

Ismerős a probléma, már vagy 25 éve megy nálunk, és még nem tudtam megfejteni, hogy miként lehet az ellenkezőjéről meggyőzni őt/őket.

Mikor gyerek voltam, sosem lehetett házi kedvenc, mert az nem tömbházba való szerintük. Ezt én el tudtam fogadni, meg tudtam érteni. Mivel én kertesházban lakom, és a lányom is akarta, ezért van macskánk. Természetesen anyum meg van győződve arról, hogy azért van macskánk, mert ő utálja őket, illetve azért, mert szerinte az baromság, tehát én direkt ellenére teszek.

Ez csak egy példa, van még egyéb is.

Szerintem ez a fajta gondolkodás merev, és nem tudja elfogadni, hogy más világnézet is van azon kívül, ami az övé.

Valahogy pedig különbséget kell tudni tenni a valóság és a vélemény között: az, hogy a föld kerek, az egy valóság, és aki szerint nem az, az tényleg buta, de az, hogy ki milyen módon él, hány állatot tart és mit tesz a szabad idejében, az megfelel az illető véleményének a jó életről, és nem buta, vagy barom csak azért, mert én nem élnék úgy.

Vannak, akik ezt nem fogják. Ezzel nem tudom, ha lehet valamit tenni.

Kérdező anyukád kombinál, nem tudsz mit tenni ellene.

Mindent szépen el lehet magyarázni, de ahhoz anyukádnak is nyitnia kéne.