Mit szólnál ahhoz, ha a 19 éves lányod elmondaná, hogy ő leszbikus?

Megköszönném, hogy beavatott a bizalmába, megmondanám neki, hogy szeretem, és büszke vagyok rá, és hogy nekem az a legfontosabb, hogy boldog legyen.

Elmondanám, amit már amúgy is tud, hogy sokan meg fogják vetni, de akkor is maradjon hű önmagához, mert az emberek véleménye nem olyan fontos, mint az ő boldogsága, önazonossága.

tegnapelőtt 22:25-kor hozzászóló vagyok.

Az előttem szólónak.

Szerintem az, hogy "nem örülne neki", még nem jelenti egyenesen azt, hogy zavarja, vagy megvetné...

Lehetnek dolgok, ami miatt "nem örülhet neki"

pl. nem ilyen társat képzelt magának. Hány szülő van, aki "nem örül" a gyereke heteroszexuális párjának, csak mert más elképzelése volt?

Vagy mert akkor az az első gondolata, hogy fú, akkor nem lehet unokája

Vagy az, hogy ha már ő el is fogadja, de sokan nem tudják elfogadni, és emiatt nehezebb lesz neki az élet, és ő is "szorongósabban büszkélkedhet" a lánya párjával, hiszen nem olyan, mint amilyen a nagykönyvben meg van írva, ráadásul az ország jelentős része fideszes, és a fideszesek agyára jobban hat a gyűlöletpropaganda.

Én is csak annyit írtam, hogy el tudnám fogadni, és jól esne a bizalma, és biztosítanám, hogy szeretem továbbra is... de azt nem írtam, hogy örülnék annak, ha a lányom leszbikus lenne.

Örülnék annak, hogy megismeri magát, hogy elfogadja magát, hogy felvállalja előttem magát, de konkrétan annak szerintem senki nem örül, hogy leszbikus a lánya: "hurrá leszbikus a lányom" - elég fura jelenet. A felvállalásnak igen, mert ahhoz bátorság kell, stb, de a ténynek nem.

Mindazonáltal mindenben támogatnám, kiállnák mellette, ha megszólnák ismerősök, és természetesen ugyanannyit engednék meg a lányom párjának, mintha férfi lenne, tehát ha akar ott éjszakázhat nálunk...

Ezt csak azért, mert az unokahúgom leszbikus, és bizony a sógornőm nem engedte, hogy a lánya barátnője ott aludjon (csak azért mert nem férfi a párja), így amint lett munkája, albérletbe költözött az unokahúgom.