Miért hajtanak a szülők, hogy legyen már családom? Nem érzik, hogy ez abnormális?

Akár hiszed, akár nem, az idősebb (öreg)átlagember számára valamiféle lelki megnyugvást jelent, ha van unokája, mert ez igazolja, hogy az ő biológiai létezése nem volt hiábavaló. Mondom én ezt 76. évemben.

Nem számít, hogy ő maga mit csinált, milyen eredményeket ért el, netán milyen kitüntetései vagy egyebei vannak, ez mind csupán emberi hívság. A gyerek és az unoka az egyetlen értékelhető teljesítmény.

"A gyerek és az unoka az egyetlen értékelhető teljesítmény."

Hogy mi van??? Ennél nagyobb baromságot életemben nem hallottam még! Őszintén sajnálatraméltó az, hogy valakinek egész életében az az egyetlen teljesítménye, hogy van gyereke és unokája. Gyereket csinálni mióta teljesítmény egyébként?! Szülni bármelyik hülye tud, már elnézést, ahhoz nagy teljesítmény/tudás nem kell. Értelmes, normális, önálló felnőttet nevelni belőle, na ahhoz már inkább kell, de egyáltalán nem az az egyetlen "teljesítmény" egy ember életében, hogy gyereket vállalt. Főleg, aki nem vállalt. Ugyanis sokan nem akarnak és még csak nem is kötelező. Majd mindenki eldönti maga, hogy szüksége van-e házasságra és gyerek(ek)re, ebbe a szülőnek semmi beleszólni valója nincs.

Amikor elváltam és zokogva elmondtam ezt a szüleimnek, apámnak az volt az első mondata, hogy de hát hogy lesz így neki unokája????

Ennél abszurdabb szitut nem tudtam volna elképzelni (azt leszámítva, mikor azelőtt 1 évvel félrehívott egy családi ebéd után és felajánlotta, hogy vesz nekem egy új autót, ha hamarabb szülök, mint a nővérem, mert tőlem akarja az első unokát). Azóta sincs fogalma arról, min akadtam ki.

Olyan is volt itt gyakorin, akit a rákos nagyapja zsarolt érzelmileg, hogy vállaljon a tervezettnél hamarabb gyereket, hogy ő még láthassa az unokáját.

Szóval a válaszod : Nem, nem érzik. Szerintük a világ legalapabb dolga, hogy ha ők akartak gyereket, akkor te is akarsz. Akkor meg minek várjál, ha ők már kész vannak rá?