Most akkor normális vagy nem normális?

Alapból ez a 2X évesen illik elköltözni, szerintem hülyeség.

Én abban a házban nőttem fel, ahol anno a anyámék is. A szüleim nem albérletbe mentek/stb, mikor lett pénzük, hanem építettek egy félemeletet a már meglévő házhoz.

Hol itt a probléma?

1. Biztosan 24/7 vagy 16/7-es jelenlét kell?

2. A tett nemes, de elmegy mellette az élet.

3. Én inkább felkötném magamat, mint hogy így elvegyem a gyerekemtől az Életet.

#5: hát igen.... Mert mi lesz azzal a felnőttel, aki 40-50 évesen abbahagyja a munkát az ápolás miatt...? Őt ki fogja eltartani majdan? Mert amíg élnek az ápolt szülők, addig - minimál szinten - a nyugdíjukból eléldegélnek hárman is. De utána...? És ha a most ápoló gyermek lesz ápolásra szoruló...?

Ezért írom le sok kérdés alatt, hogy elég szűklátókörű az, aki egyértelmű rossznak állítja be az otthont, vagy a fizetett ápolót.

Mi is gondoskodunk az anyósról, magunkhoz vettük pár éve. Ez nem jelenti, hogy feladtuk a munkát, dolgozunk mindketten, de így azért nincs állandóan egyedül, tudunk rá főzni, nincs gondja házimunkára, ami már nem megy neki.

Mindenki maga dönti el, mi fér bele neki.

Gondolom, ez a férfi sem kényszerít senkit arra, hogy csatalkozzon hozzá, a nők szabadon vállalják, ha belemennek a vele való kapcsolatba.

Szerintem az nem szimpatikus a nőknek, amikor valaki úgy lakik otthon 40 évesen, hogy el tudna költözni, ha akarna. De nem dolgozik rendesen, a szülein élősködik, kiszolgáltatja magát, mint egy gyerek, nem önálló, nem felelősségteljes, stb.

Ebben az esetben ez nem így van.

De egyébként mindenkinek saját magának kell eldönteni, hogy a saját élete "normális" vagy inkább változtatna. A nagy részük megtalálja a párját, nemcsak ezen múlik. Sok önálló, egyedül élő és pár nélkül van.

7: amíg csak éjszakai "felügyeletre" van szükség, addig ez megvalósítható.

De nagyon sok esetben már egy órára sem lehet magára hagyni. Akár demencia, akár más betegségek miatt, pl. ha ágyhoz kötött, vagy hasonló....