Mit szóltok anyámhoz?

A mostnál kezdem, aztán leírom a múltat is. Közeledik a mindenszentek, anyám idős, elmegy tesómékhoz mert megfázott. Megyünk a fiammal apám meg a rokonok sírjához. Finoman megkérdeztem telefonon, bemehetnénk-e ha nincs otthon. 80 km-ről megyünk. Hát NEM!

Fiatalkorom óta tudom, a nővéremet jobban szereti. Mindig fontos volt neki a külsőségek. Tesóm elismertem szép lány volt és okos. Második házasságában sógorom értelmiségi! Testvérem lánya sokat nyaralt ott. Először akkor vettem észre anyámban furaságot amikor a fiam született. Már az is szájhúzogatós volt, hogy fiú. /Jaj, miért nem kisleány/A kórházban nem látogatott meg, mert messze lakunk. Egy hét múlva nézte meg. Aztán észrevettem, egy kicsit sem szereti... Amíg apám élt nem volt baj. Aztán született egy lányom is. Őt úgy ahogy elfogadja. Bár mikor elment hozzá, 2 éve - akkor 17 éves volt- hazaküldte még aznap. Sírva jött éjfélkor a lányom a vonatról, hogy a mama nem marasztalta. Fiamról kisregényt írhatnék... Nemrég 5 év után látta, hát most sem szereti. Ha felállt a székről: miért nem tud megülni egy helyen. Ha többet ült: miért nem mozog hiszen fiatal. Kontroll és birtoklás mániás. Mindig tudni akar mindenről ami körülötte történik. Kiment a gyerek a mosdóba. Anyám: Hova ment, mit csinál? Nem nyúl hozzá ugye semmihez? Mikor kisebb volt fiam csak az Ő felügyeletével mehetett be szobába, a spájzba nem. Apám halála óta a konyha kivételével minden helyiséget bezár. Mindig mondja: Egyedül gyere. Azért szoktam menni, mégiscsak az anyám. Megjegyzem kettesben vele nem is rossz társaság, igen szórakoztató is tud lenni.

Amióta testvérem a 2. házasságában él azóta az én családom nem kell. A sógor segít udvari dolgokban /mert őt fogadja el/ azonkívül fizetett segítsége van anyámnak a faluban./ Mondta többet fognak majd örökölni, mert hát ugye ők segítenek meg őket választotta ha kora miatt jobban lerobbanna." Hát ugye közelebb vannak, meg nagyobb a lakás".Tudom, hogy igazából nem ez az ok... A mostani húzásán végképp kiakadtam. Először van ,hogy megyünk és Ő nem lesz otthon, hát a felügyelete nélkül nem mehetünk be a házba. Miért is? A konyha kivételével az összes szoba helyiség be lenne zárva. /Ezeket mindig zárja, ha misére megy is/ tehát csak a konyhába tudnánk amúgy is megpihenni. Gondolom azért mert a fiammal mennék. Ő vezet autót. Én eddig egyedül mindig tömegközlekedéssel mentem. Most kicsit élvezem, hogy lett jogosítványa. Nagyon el vagyok keseredve. Hogy tehet egy anya ekkora különbséget a két lánya között. A fiam semmit nem ártott neki, miért utálja ennyire? Már az is megfordult a fejemben mi lenne ha lemondanék az anyai örökségről és megszakítanék vele minden kapcsolatot. Bár lehet ez a lemondásom nélkül is meg fog történni, hiszen a nővérem a mindene. Tehát, engem úgy-ahogy elfogad, bár mindig érezteti velem, hogy a tesóm közelebb áll hozzá. A lányomat hát, mondjuk úgy elviseli. Férjem mintha nem is létezne számára. A fiamat meg ki nem állhatja. Szerintetek hogyan viszonyuljak hozzá? Van értelme a kapcsolat tartásnak?