Miért van manapság annyi mamahoteles?

Nem olvastam végig a hszeket, lehet nem mondok semmi újat, de számomra két típusú mamahotel lakó van... az egyik a frissen végzett fiatal, aki anyagi okokból nem tud elköltözni, ezért amíg összegyűjti az ehhez szükséges tőkét, otthon van, és segíti a szülőket. Ezzel természetesen nincs baj, a mai világban nem is nagyon lehet elindulni azonnal, főleg ha nem jó az anyagi háttér.

Aztán van a másik kategória, akik már rendelkeznek annyi pénzzel, hogy elköltözzenek, de kényelmesebb otthon anyuka szoknyáján ülni, aki főz, mos, takarít rá. Mivel kényelmesebb így, ezért ki se lép az életbe, nem vállalja a felelősséget saját magáért, utána meg sír a szája, hogy nincs normális párkapcsolat meg önálló élet 35 évesen. Na, az ilyeneket én messzire kerülöm, távol áll az értékrendemtől minden ilyen ember.

Szóval sztem vhol ott van elásva a különbség a két csoport között, hogy az egyik aktívan tesz azért hogy ez az állapot tényleg csak ideiglenes legyen, míg a másik passzívan áll hozzá, és kitolja ezt a fajta életet amíg csak lehet. Azon nem kellene csodálkozni, hogy az utóbbiakat nem tolerálja a társadalom.

A harmadik csoportot kihagytad, aki azért él otthon mert lehet ugyan hogy keres rendesen, lenne pénze, hogy elköltözzön, de miért tenné? Mert a társadalom pár tagjának ez a mániája, hogy 18 betöltve, tünés a szülői házból?

Aztán még a szülőnek is lehet, hogy egyáltalán nem teher a dolog, inkább jól esik neki, magyarul mindenki nyert a helyzeten.

52: ezt eléggé kisarkítottad... nyilván nem 18 évesen kell eltűnni a szülői házból, és ha mindenkinek jó az, hogy egymással élnek, akkor persze, nincs gond.

Ugyanakkor ezen az oldalon is szinte minden nap van egy olyan kérdés, ami azt firtatja, hogy mennyire nehéz a különböző generációknak együtt élnie, és a saját környezetemben is bőven látok negatív példát, így nekem a nagy boldog, többgenerációs család gondolata kicsit álságos, de persze nem szeretnék általánosítani.

Sztem fontos, hogy a leváláson átmenjen a gyerek és a szülő is, mert a túlzott ragaszkodás fogja aztán azt eredményezni, hogy a szülő mindenbe beleszól a felnőtt gyerekének életével kapcsolatban, a gyerek meg egy egyszerű, hétköznapi "felnőtt" ügymenetet se képes magától lebonyolítani. Rengeteg példát latok erre a környezetemben, vannak, akikkel nem tudom mi lesz, ha egyszer apuanyu meghal....

Azért mert a többi lehetőségem sokkal rosszabb.

Keresek 155 ezret havonta.

Ha gettós albérletet nézem akkor is 90 ezer rezsivel együtt. Ha osztozom akkor 45.

Először is minek tömném másnak a zsebét amikor szüleim szeretnek és lakhatok náluk? Miért jó hogy idegen gazdagszik rajtam? Ahogy mást elviselni sokkal rosszabb mint szülőket,egy egész emelet az enyém, szemben egy lyukkal amit közösen.

Aztán pénzem is 100 rol indulna, az meg létminimum. Örök rabszolga meg jobbágy a kiadónak

Így van ahogy 59es írja,szerintem szabadabb vagyok szülőkkel élve mint az akinek 20 éves hitelre van ingatlanja. Nincs a gyomromban a félelem hogy mi lesz ha elvesztem a munkám és élet munkáját elviszi a bank vagy történik vmi velem és azert nem tudom fizetni stb

Ez az igazi szabadság nincs se bank se földesúr aki havonta tartja a markát.

Aki meg azt írta hogy ettől függ a sikere vkinek párkapcsolata téves,vannak ferfiak akik szüleikkel élnek mégis kapósak, a jóképűség,személyiség fontosabb