Mit gondoltok a harminchoz közeli "mamahotelesek"ről?

Semmit.

Nem mindenki teheti meg, hogy 18 vagy 20-25 évesen elmegy, önerőből. Nem tudok ítélkezni.

De két fajta van.

Az első fajta otthon b@ssza a rezet, eltartják, kényelemben él, és nem csinál semmit, nincsenek céljai, csak vegetál. Ezt elítélem.

A másik fajta meg az, aki otthon él a szüleivel, dolgozik, bead a közös kasszába, segít otthon, és családban élnek. Ezzel nincs bajom és nem tartom rossznak. Meg mellesleg az ilyenek sokszor spórolnak a majdani elköltözésre.

Volt már a kérdés.

+ adalék: régebben, míg az emberek rosszabb körülmények között éltek, az volt a jellemző, hogy egy ház, vagy lakás egyszerre több generációt is kiszolgált.

Lehet, hogy néha elindult onnan valaki világot látni, de általában az volt a jellemző, hogy aki ott született, az ott is halt meg (fiúk. A lány meg a szomszéd házba házasodott). Tehát egyszerre legalább 3 nemzedék élt ott.

Ennek a szelídebb változata az, hogy 2 felnőtt generáció él együtt. Ez van ma sok helyen. Ha már jön a 3. generáció, akkor azért általában elköltöznek.

Nem mindenki MamaHotel-lakó, aki szüleivel együtt lakik!

Ismerek olyat, aki azért teszi, mert gondoskodik beteg szüleiről, tehát gyakorlatilag a szülők a GyerekHotel lakói!

.

Ahogy nálad, másnál sem mindegy, hogy mit miért tesz, kellő infók hiányában pedig csak a kellően alacsony IQ-jú itélkezik.

Semmi közöm hozzá :)

Vagy kényszerből csinálják vagy közös megegyezéssel, szóval nem látok benne semmi kivetnivalót vagy épp támogatandót.

Nem ítélkezek ha nem tudom az okát.

Próbált velem olyan srác ismerkedni, aki úgy lakik a szüleinél, hogy ló..szt sem csinál, az iskolát is félbe hagyta, és csak létezik és szívja a levegőt.

Azt gondolja az ilyen hogy én a másik vagyonára megyek, de ez nem így van, mert nekem megvan már mindenem, csak egyszerűen a szobanövények nem izgatnak fel. Beszélgetni sem lehet vele semmiről, mert nincsenek élményei.

De olyan ismerősöm is van huszonéves, akinél most édesanyjának is jól jött, hogy vissza költözött mert sok mindenben segít neki, és keresi a pénzt.

Én nem vagyok az, de nem is tudom elìtèlni.

Megyeszékhelyen 100-150 egy átlag albi +rezsi, kaja, buszbèrlet, spórolás. Átlag fizubòl ki se telik. Saját lakásra kilàtàs sincs.

Ha nincs az embernek kapcsolata, nincs kivel költöznie, akkor szerintem nem akkora bűn, ha inkább otthon el.

Ha a szülőket sem zavarja, besegìt, akkor nem gáz szerintem.

Persze ilyenkor az a normális, ha spórol, nem elveri az egészet hülyeségekre.

De egyébként mindenki maga tudja. Szerintem inkább kényszer helyzet ez.

Van több ilyen ismerősöm és a testvérem is az.

Van olyan ismerősöm, ahol szülőknek dolgozik az illető és hatalmas a ház, jól megvannak.

Van akinek olyan kevés az önbizalma, hogy valami nagyon keveset fizető munkát végez, de mindenben segít otthon.

És van a testvérem, aki meg elvárja, hogy őt kiszolgálják, drága ételt, ruhát kapjon és undorítóan beképzelt mellé. Házimunkát nem végez, nyugdíjas anyánkat ugráltatja (lelki zsarolás mestere). Hát róla én semmi jót nem gondolok, nem érdekel és nem is tartom vele a kapcsolatot, átnézek rajta, ha otthon vagyok. Akárhányszor esélyt adtam neki én fáztam rá.

Persze otthon én vagyok a gonosz.