Mit gondoltok a harminchoz közeli "mamahotelesek"ről?

Ha jól emlékszem mindenki valami hasznosat írt és szinte fölösleges is még egy lehetőséget hozzátenni, mert egyértelműen változatos lehet a háttere. Ha számol az ember egyedül egy bérelt lakásban is szükséges havi nettó 200 000.- és ebből még nemhogy nyaralás nem lesz, de még a mosóport megvenni is nehézkes.

bérleti díj: 100 000.-

rezsi: 40 000.-

kaja: 40 000.-

bérlet: 10 000.-

össz. kiadás: 190 000.-

És bizony sokan még a közelében sincsenek annak, hogy nettó 200e körül keressenek, hanem keresnek 100 körül minimálbért. Még ha két minimálbéres együtt is bérel lakást, akkor is csak elvannak és szűkösen. Max. Ez sajnos egyik részében konkrétan anyagi okora vezethető vissza, mert az biztos, hogy aki tudna venni egy lakást, az nem élne a szülőkkel.

Másik szerintem lelki probléma, talán súlyos önbizalom hiány, vagy akármi, de valami amiből lépni kellene. Talán egy jó pszichológus is tud segíteni ilyen esetekben, de ha valakinek az a jobb - bár nem tudom van-e olyan - akár egy alternatív pszichológushoz is fordulhatna az illető, ha abban bízik. Valamit mindenesetre érdemes lenne tenni ilyenkor. Jó esetben talán még egy mentor is segíthetne, akárki aki tud és alkalmas foglalkozni az illetővel, hogy kicsit józanabbul lássa a dolgokat.

Magyarországon sajnos az anyagi okok se lehetnek ebben ritka kivételek. Akár egy szakmát is lehetne nézni, ugyanis szerintem mindenkinek van egy-két dolog amit szívesen csinálna, csak rá sem jött. Ha azt megtalálná és letenne valami képzést, rendeződhetnének az ilyen szituációk. De valamit tennie kellene az illetőnek.

Kérdés, mit értünk mamahotel alatt. Én csak arra nem szoktam ezt a szót használni, aki spórolás miatt otthon lakik, de rendesen dolgozik, belead a közösbe és házimunkázik is - az csak egyszerűen a szüleivel él. Azt egyáltalán nem ítélem el, mert a mai világban, ha vki nem egy olyan ember, aki magát ügyesen el tudja adni és nem kiemelkedő, az nehezen visz haza olyan fizetést, hogy abból el is tudjon költözni és még tartalmas életet is tudjon élni (nekem nagy szerencsém volt, és külön tudtam költözni, de nagyon átérzem azoknak a helyzetét, akik nem).

Azt viszont nem szeretem / elítélem, amikor tényleg hotelbe megy át az egész. Ha az illető nem ad bele a közösbe semmit, elvárja az anyjától, hogy a popóját is kitörölje, egy szalmaszálat nem tesz keresztbe a háztartásban, vagy épp tartósan munkanélküli úgy, hogy lenne lehetősége, de visszamondja durcimurci szájhúzogatással, hogy "de ahhoz 10 perccel többet kellen utaznom / telefonálnom kellene, azt meg úúúúú-táááá-lóóóóóóm"... na azt nem bírom, ha vki ennyire parazita, lusta jellem.

"Egyébként a mamahotel arra a típusra vonatkozik, aki még azon a szinten tart harminchoz közel, hogy a fizetését elveri, iszik hétvégente, házi munkához, de úgy alapból a ház körüli munkákhoz hülye."

Helyedben benéznék a kocsmákba. Ott elég sokan vannak és nem is mamahotelesek, inkább sodrófás asszony hotelesek.