Mit gondoltok a harminchoz közeli "mamahotelesek"ről?

Egyébként a mamahotel arra a típusra vonatkozik, aki még azon a szinten tart harminchoz közel, hogy a fizetését elveri, iszik hétvégente, házi munkához, de úgy alapból a ház körüli munkákhoz hülye.

Megjátssza magát de neki pot kényelmes ez így, alkalmazkodni perdze a szüleinek kell ekkor is hozzá, az megy hozzá, akit ő akar, ő akkor jön részegen, amikor ő akar, olyan drága holmit vesz, amit ő akar, mégse ad a háztartásba egy fillért se.

Harminchoz közel az nem huszonéves, és gondolom, hogy általában, aki magára ismer nyilvánul meg így. A düh, harag a saját sikertelenség kivetülése.

Tanulás mellett én melóztam pl. Semmi bajom se lett, a sok diplomás, köztük én is vártuk, várjuk a hatalmas fizetéseket, meg h kinyalják majd a fenekünk a munka erő piacon. Mert minél tovább vagyunk otthon ezt szokjuk meg.. Annál tovább leszünk hülyék az élethez.

A felső oktatást nem sokba nézem, láttam belülről mennyire nem az életre tanít, gyakorlatorientált képzések csak most ivódnak be a köztudatba.. Lásd duális képzés.

Azt is láttam, hogy mennyi leterhelt hallgató van.. Vicc.. Az állandó piázás, szakhetek után az utolsó pillanatban való szárnyprobalgatás, hogy valamennyit a fejébe verjen az ember nem egyenlő a leterheltséggel. Persze ekkor aztán elő adja magát az ember, hogy mennyi stresszel jár egy egy vizsga, zárthelyi.

Aki állandóan pedig magol, az szintén jobb ha átgondolja érdemes e neki ez az egész.

Mindezek alól az általad említett orvos kivétel, esetleg a műszaki jellegű tanulmányok. Ám a felső oktatás díjazza is a kiválóságot ösztön díj es egyéb juttatások formájában, így aki abból már félre rak, megalapozza azt, hogy ne ilyen "mamahoteles" váljon majd belőle.

A tanulás nem munka, hanem kötelesség.