Szerintetek hogy béküljek ki apával azután hogy elfelejtette a születésnapom?

Ezek szerint nem a szülinapod felejtette el, hanem fogalma sem volt róla hogy hányadika van. De pontosan tudta hogy 19.-én van a szülinapod.

Nem akarlak elkeseríteni, de ha lány vagy, rengeteg ilyen pasival lesz még dolgod az életben, a többségük vagy nem tudja észben tartani, vagy egyszerűen nem tartja fontosnak ezeket a dátumokat :D De ez nem azt jelenti hogy nem vagy fontos neki. A férfiak máshogy gondolkodnak és másban jók mint a nők.

Boldog szülinapot utólag is! :)

Anno, amikor úgy tűnt, nálam is el lett felejtve, nekem is tüske volt, de aztán ahogy telt az idő... igazából az is csak egy nap. Ha nem köszöntene fel apám, se senki, akkor se haragudnék. Betöltöttem a 16-ot, 17-et, 18-at, aztán a 19-et, egyiknél se éreztem semmit, hogy hirtelen, csak mert eggyel nagyobb számot írok, bármi változott volna. Nem attól leszel fontos, hogy felköszönt. Persze, jó ha tudja az ember, hány éves a gyereke, de az legyen a legkisebb baj a szülővel, hogy rossz a dátumokban-születésnapokban.

19/l

Ó, ne már. Ez a "csak egy nap a sok közül az is" - mentalitás szerintem nagyon nem jó irány.

Ha így látjuk, az azt jelenti, kezdünk beszürkülni, ami nem egy vágyott állapot a többség számára. Az ünnep szerepe épp az, hogy megálljunk egy picit, szusszanjunk, átgondoljunk, visszatekintsünk - meg előre is - ,hálásak legyünk és büszkék arra, ami jól sikerült. Köszönetet mondjunk érte annak, aki mellettünk volt odáig.

Ezáltal töltődünk mi is, ők is.

Lehet ünnepelni a diplomaosztót, a jogosítványszerzést, de a 'végrepénteket' vagy egy feketepontot is (ha addig csak piros volt), szülinapot meg pláne! Többen az anyukánkat is köszöntjük aznap. Én szabadságot veszek ki a gyerekem sznapján, és ő sem megy aznap oviba/iskolába, mert olyankor buli van.:)

Nyugodtan mondd el apukádnak, ha legközelebb beszéltek, hogy ez nagyon rosszul esett, és neki is adj lehetőséget rá, hogy bocsánatot kérjen.

Nem lehet a hülye felnőtt életünk annyira fontos, hogy a gyerek szülinapja kimenjen a fejünkből (vagyis de...sajnos lehet, de nem volna szabad), ott az okostelefon meg a naptár funkció, tessék beírni és beállítani x nappal hamarabbtól a jelzést, hozzászinkronizálni a mailboxhoz, és kész, többé nem lesz ilyen helyzet. (meg "a férfiak ilyenek"... milyenek? lusták? Nyűg pár percet rászánni a klotyóra is hurcizott telefonjukba pötyögésre? Ha erre kondicionáljuk magunkat, ezáltal őket is, akkor mit is várunk? )

A te rossz érzésed igenis jogos, és nem kell emiatt önzőnek gondolni magadat, viszont nem is szabad ezt feloldhatatlan sérelemnek megélni. Elcseszte, mondd ki bátran, ő meg tegye jóvá és fejlődjön:)

Sajnos van ilyen, hogy az embernek gőze sincs afelől, hogy éppen hányadika van, és így néha kimehetnek a fejéből ilyen fontos dolgok is. Ne legyél rá ezért mérges, lehet hogy rossz napja volt.

Én majdnem minden reggel beszélek apukámmal telefonon (már nem élek otthon). A szülinapomon is beszéltünk, majd leraktuk. De se neki, se nekem nem tűnt fel, hogy ja, amúgy aznap van a szülinapom. Csak a délelőtt folyamán, amikor kolleganőm megköszöntött, akkor esett le, hogy apukám elfelejtette. Sajnos visszafele is volt ilyen, megvolt a szokásos reggeli beszélgetés apukámmal, és habár tudom h mikor van a szülinapja, elfelejtettem felköszönteni.

Nem sértődött meg, jót nevetett azon, hogy én milyen "cikinek" éreztem.

Én a feleségem névnapját felejtettem el a minap, ő vett magának egy virágot és elküldte a fotót, hogy “Ezt tőled kaptam... tudom, hogy ha eszedbe jutna, hogy ma van a névnapom, akkor vennél... 💕”.

Szerintem ilyenkor az a helyes eljárás, hogy felhívod a pasit (apát), hogy “hova megyünk a szülinapomon?”. Segíts neki emlékezni.