Miért nem képesek sokan normálisan elvágni a "köldökzsinórt"?
Ami nem azt jelenti, hogy a gyerek és a szülő szakítsa meg a kapcsolatot, hanem, hogy a gyerek felnőtté válása után egy normális viszony alakuljon ki, ahol mindenki tiszteletben tartja a másikat, és azt, hogy esetleg valamelyik fél másképpen szeretne élni.
A kérdés szülőkre és gyerekekre egyaránt értendő.
Olvass itt. Mit akar ma a sok "dolgos", fiatal? 25-40 évesig...
Anyám, apám adjon egy lakást, kocsit és nyaralót. Nekem , mint élőlénynek ez jár...DE, az őseim prolik....Én , vagyok az okoska!!
Pedig de jó lenne.
Párom (30F) édesanyja valósággal kifordult önmagából, mióta az önállóság útjára tértünk (elköltöztünk). Úgy tervezte, maradunk ott. Eddigi kedvességét felváltotta az irántam érzett harag,megvetés- azért, mert eljöttünk... Szerintem ilyenkor a túlságosan ragaszkodó szülő azt érzi, hogy elveszíti a gyerekét, akiért eddig dolgozott és élt. Illetve lehet, hogy félnek a magánytól is (bár 50 évesen, házastárs mellett, nem tudom, mire fel). Továbbá egy segítő kéz (gyerek) kiesik a családból.
Általában fiús anyáknál jellemzőbb ez a nehézkes elengedés szerintem. Sokszor lelki terrort alkalmaznak, emiatt nehezebben szakad el a gyermek. Borzasztó... Pedig örülni kellene, hogy végre újra ,,élhet", nem a ,,gyerekeken" kellene rugózni folyamat,- akik ráadásul már felnőttek.
Mert nagyon sok szülőnek kizárólag a szülőség adja az identitását. Főleg nőknek. Ő a nagybetűs ANYA, de ha a gyereke felnő, akkor ez elveszik, és nem marad már semmi, hiszen az egész személyisége abból állt már, hogy ő anyuka. Nem képesek feldolgozni, hogy a gyerek egy külön ember önálló akarattal, nem pedig saját maguk meghosszabbítása akin keresztül a be nem teljesült vágyaikat kiélhetik. Gyermekkorban tartják a gyerekeiket.
Nyilván a gyerekek is hibásak, mert kamaszként nem húzták meg a határokat elég erősen, illetve jólesik nekik, hogy körülugrálják őket.
Szülőknek és gyerekeiknek sok közös élményeik vannak, amik összekötik őket. Ezek az emlékek valamilyen formában minősítésre kerülnek. Vagy jó rá visszaemlékezni, vagy rossz...igazából mindegy melyik, ugyanaz az eredmény, nehéz elengedni, elválni egymástól, amíg van rendezetlen viszony egymás között. Kapaszkodunk emiatt a másikba. Amúgy ez nem csak szülők és gyerekek között, hanem egy párkapcsolatban ugyanúgy jelen van.
Szóval elvágni a "köldökzsinórt", annyit jelent, hogy rendezik egymással a viszonyt.
Ehhez egy módszer a tudatos terápia módszere, erről olvashatsz Török-Szabó Balázs A Teória című könyvében, valamint arról is, hogy a kommunikáció hogyan segít megérteni ezeket a rendezetlen viszonyokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!