Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mi a véleményetek az atyai...

Mi a véleményetek az atyai pofonról? Sokan használják ezt a kifejezést. A kérdés elméleti.

Figyelt kérdés
2020. febr. 15. 21:41
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
60%
Ahogy az első írta. Nem támogatom a verést, pofonokat, de én is azt mondom: Vannak helyzetek amikor nem árt egy "atyai pofon"..
2020. febr. 15. 22:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
31%
Ha tettelegességre kerül a sor, ott általában elfogytak az érvek.
2020. febr. 15. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
81%

Jó lenne tudni külön-külön mindenkiről, aki ide választ ír, no meg rólad is, kérdező, hogy neveltek-e gyereket.


Nekem két kisgyerekem van (még a nagyobbik is óvodás).

El tudom képzelni, hogy valaki jó szülő úgy is, ha időnként megveri a gyerekét, ui. engem is így neveltek a szüleim. És szerettek, ezt nagyon éreztem (és érzem most is). Ugyanakkor én sosem ütöttem meg egyik gyerekemet sem, és egyre valószínűbbnek tartom, hogy nem is fogom. Nálam az "atyai pofon" "atyai lecseszéssé" szelídült. :-)

Azzal egyetértek, hogy időnként tudatosítani kell a gyerekben, hogy hol vannak a határok. De lehetőleg fizikai erőszak nélkül. A legfontosabb a szoros érzelmi kapcsolat. Akkor lesz súlya a dorgáló szónak is.

2020. febr. 15. 23:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:
66%

Én párszor kaptam pofont, akkor persze nagyon fel voltam háborodva, de utólag belegondolva jogos volt. :D ugyanakkor sosem éreztem, hogy ne szeretnének nagyon, és egy gyereknél ez a legfontosabb.


Bírom azokat a szülőket, akik büszkén mesélik, hogy soha egy pofont sem adtak, de közben meg beszélgetnek 2 szót a gyerekükkel :D

2020. febr. 16. 01:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
83%

Időpont tegnap 23:41-nek.


Nekem 3 fiam van. 28, 23, 20 évesek. Vagyis mind felnőtt ember. Büszke vagyok rájuk, mert becsületes, tanult felnőtt fériak lettek. Mindhárom fiam külön egyéniség, mind hárman eleven, élénk gyerekek voltak.

Nem voltam, és ma sem vagyok a verés híve, de ahogy korábban is írtam (második válaszadó vagyok) vannak helyzetek amikor az atyai pofon az ami segíthet. A srácok apjának sem volt az elve a verés. De nem hazudok, mindhárom kapott "atyai pofont" egyetlenegyszer az életük során.

Legidősebb akkor amikor 12 évesen úgy döntött, hogy dohányozni akar, és az akkor 4 éves öccsének is gyújtott egy cigit. Sem én sem az apjuk nem dohányzott soha, sőt a családunk több tagja sem dohányzott. A nagy bagózás eredménye az lett, hogy a kinti fából készült sufnit (nagyszülőknél) lángra lobbant, és ő kiszaladt, de az öccsét otthagyta. Szerencsére mind megúszták, de az ideg, a félelem, és az, hogy csak 2 percre tűntek el, hogy focizni mennek az udvarra, mégis ekkora baj lett kiverte a biztosítékot nálunk is. Az apja először csak kiabált, de a 12 éves fiam flegma volt vele. Jött élete első atyai pofonja. Ami nem volt nagy, csak pofon, amit előtte sosem kapott. Utána sem. De mivel ilyet sosem élt át, egy életre megmaradt benne. Már felnőttként is elmondta: Nem fájt neki, csak sokkolta, hogy pofont kapott az apjától aki világéletében egy türelmes ember volt. Elmondta, hogy ott akkor döbbent rá, hogy valami nagy ökökrséget csinált. Középső akkor kapott atyai pofont amikor 17 évesen összeveszett az akkori barátnőjével, és lekevert neki egy pofont. Pont akkor jöttünk ki a kapun, láttuk. Ledöbbentünk, hiszen nevelésünk egyik célja az volt, hogy tiszteljen minden embert, nőt, gyereket, időset, férfit, és minden állatot. Én veszekedtem vele, hogy szégyellje magát, nem lehet így viselkedni senkivel. A fiam mérgesen beszólt amit az apja már nem tűrt el, és jött az atyai pofon. Ő is elmsélte, hogy sokáig nem is értette miért érezte magát rosszul a pofon után. Majd rájött, hogy azért mert tudta jogos volt. Soha többé nem kapott pofont. Legkisebb is megkapta élete első és utolsó atyai pofonját. Ő olyan 6-7 évesen amikor vagy szászor mondtuk neki, hogy ne rohangáljon ki az úttersre. Végül az apja kézen fogta, és így mentünk hazafelé. Eleven gyerekként egyik másodpercben mellettünk jön kézenfogva, majd a másik másodpercben kirántotta a kezét, és átrohant az úttesten. Épp, hogy megállt az autó, hála a sofőr tapasztalatának, gyorsaságának. Akkor a félelem, fájdalom miatt kapott egy pofont. A legkisebb mondta, hogy a pofon után többé nem akart és mert átszaladni az úttesten. Nem is olyan régen beszélgettünka fiúkról az atyai pofonról. Ma már mindhárman nevetve mondják, hogy a pofon annyira gyenge volt, hogy elnevezték lepkefingnak..

28 éves fiam tűzoltó lett, középső orvosnak tanul, sebész lesz majd belőle. Legkisebb is egyetemre jár, ő is orvosi egyetemre jár, ő szemész akar lenni.

Mindhárom fiamra büszke vagyok. De ott akkor pont jól jött az atyai pofon aminek nem volt érezhető ereje, csak lelki ereje.

A te gyerekeid még kicsik. Soha nem tudhatod mikor jön el az a nap amikor már a beszéd, a századik fejmosás sem segít, de egy atyai pofon igen.

Engem sem veertek soha a szüleim, mégis 15 éves lázadó lányként én is kaptam apámtól egy pofont. Rosszat tettem, megérdemeltem. Már akkor is tudtam, később apám is elmondta, hogy őt jobban megérintette, sokkal jobban fájt neki mint nekem.

Most is leírom. Nem vagyok a verés híve, de van amikor nincs más csak egy pofon.

2020. febr. 16. 02:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 Deák Dominik 2020 ***** válasza:
42%

A pofont sosem azért kapja a gyerek, mert rossz, hanem hirtelen felindulásból a szülő adja. Talán ebből világosan látszik, mi a baj vele.


Egyébként természetesen nem lesz egy pofontól pszichopata tömeggyilkos a gyerek és a szülő sem robot, aki mindig tökéletesen nevel.

2020. febr. 16. 05:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 anonim ***** válasza:
40%

Nekem nen használt az atyai pofon igaz nem szimpla pofon volt mert engem lányként vert el nagyon apám, egyrészt mai mai napig igazságtalannak és túlzónak érzem, másrészt nem éreztem igazán mellettük hogy szeretnének.

En az enyémeit soha nem ütöttem meg, igaz nem is tettek semmi olyat ami miatt szükséges lett volna.

2020. febr. 16. 07:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
24%
Ha azért kapod, mert megérdemled, és tényleg megérdemled, akkor az helyretesz. Ám az ellenkezője az bizony traumatizál és nagyon-nagyopn sok kárt okoz.
2020. febr. 16. 09:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:
62%

Basszus, komolyan törölték az első kommentemet? :D Hisz ugyanazt írtam mint a többiek, ez alapján akkor mindenki válaszát törölni lehetne. Modik? :D

Szóval mégegyszer. Neves pszichológusok és sokan mások is vallják hogy gyereket ütni nem szabad, mert csak szavakkal is lehet jól nevelt gyereket faragni. Továbbá az ndokuk erre, hogy a gyerekben ezzel csak félelmet keltesz, a felsőbbrendűségedet hirdeted. A gyerek nem csinálja az adott dolgot többet ha megütöd, de nem azért mert megértette miért nem szabad, hanem mert fél tőled.

Na és akkor, engem vertek nyakon, páromat is, őt még jobban is. Engem például azért mert hiába szóltak rám 5x akkor is ökörködtem hogy bosszantsam anyámat. :D Sőt, sokszor hazudtam, hiába magyarázták hogy nem szabad. És én is nyakon húzom az enyémet ha már nem leeht vele bírni. ÉS NEM MEGVEREM! Unokatesómékat fakanállal verték a tanulnivaló felett. Azt én sem támogatom. De persze lehet ezt is törölni fogják a modik, valamelyiknek biztos nem vagyok szimpatikus. Ugyanazt írom mint a többiek, néha kell egy egy nyakleves, de ennél nem több! Ha ez baj, akkor töröljék az egész kérdést!

2020. febr. 16. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:
28%
Szerintem max. tipikus alja családokban szokás fizikai módszerekkel "fenyíteni" a gyerekeket. Mondom ezt úgy, hogy lányként engem is megvertek jónéhányszor, főleg az apám, és így felnőtt fejjel el nem tudom képzelni, mivel adhattam rá okot, ugyanis mindig is kifejezetten visszahúzódó, csendes, szorongó gyerek voltam (mondjuk lehet, épp a verés meg a mentális abúzus miatt lettem ilyen, ki tudja..). Szerintem hacsak nincs valami komoly mentális problémákkal rendelkező, pszichopata gyereked, és nem tudod anélkül megnevelni, hogy kezet emelnél rá, ÉS ennek ellenére is normális és jó szülőnek gondolod magad, ne csodálkozz, ha az a bizonyos gyerek pár év múlva rádzárja az ajtót és feléd se néz, aztán egyedül rohadsz meg.
2020. febr. 16. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!