Anya megszidta mások előtt az öcsémet. Értem, hogy megérdemelt szidást, de ez nem volt túlzás, vagy tényleg ez volt a jó módszer? 20/l

42-es: Ó, nehogy azt hidd, hogy máskor nem csinált hülyeséget a kisöcsi, amiért jött a hegyibeszéd. :D Látta, hogy van egy sütisdoboz a konyhában, a szekrény tetején.

*Felmosóval lepiszkálta, csakhogy egy mögötte lévő kristályvázát is szilánkosra törte. - Nem kiabált vele, hanem elmondta, megvan az oka annak, hogy a jópofa, üres fém sütisdoboz ott van, és mondta neki, hogy az ötlet jó, hogy megpróbálta megoldani a "gondját", legközelebb neki vagy nekem szóljon, nehogy ne legyen szerencséje és ráessen egy váza (bár már több nincsen, így emiatt nem kell félnünk...).

*Egyik osztálytársánál az a normális, hogy a nők/lányok a "háziszolgák", akik otthon tevékenykednek, főznek, mosnak, takarítanak, és egyszer megparancsolta, hogy vigyem ki a tányérját és mosogassam el. - Erre anya odajött és megkérdezte: a fiúk olyan gyöngécskék és életképtelenek, hogy ilyen egyszerű dolgot, mint kivinnie egy tányért és elmosogatni, nem tudnak? Miután leszögezte, hogy nem, anya szögezte le, hogy se mi, se ő, se más, nem vagyunk szolgák.

*Témazáró egyest hazahozta, amiből, mint tőle kiderült, több mint egy hete szóltak, hogy lesz. - Anyám reakciója: Ugyan már Xy, mit kell elrejteni az egyest? Azért vannak a hibák és problémák, hogy kijavítsuk, meg azért is, hogy legyen miért fogni a fejünket. Aztán leült vele tanulni, és őméltósága megírta a javítót hármasra. Azóta viszont anya rákérdez az ofőjénél a dogákra, mi mikor lesz. Lényeg, hogy nem szidja le. Nem mondta el neki, nekem viszont évekkel ezelőtt igen, hogy több egyese volt általánosban a depressziós éveiben, mint csillag az égen. Sokszor került bukáshoz közel, de végül mindig sikerült átverekednie. Aztán később jó tanuló lett. Ezt akkor mondta, amikor egyik tantárgyból kiborultam, hogy kettes lettem év végén, miközben minden másból 3-5.

Sok hülyeséget csinált ezeken kívül, de anya annak a híve, hogy ami már megtörtént, azzal nem lehet mit kezdeni, mint a vázával vagy egy törött pohárral. Amit lehet, azt próbáljunk helyrehozni, jobb eredményt kihozni belőle. Persze, szidni is tud rendesen, ha kell, mert ami életveszély, az életveszély, legyen az a mi, gyerekeié, vagy másé, testi vagy lelki. Maga módján, egyszerre kezeli gyerekként és felnőttként, szerintem. Kislányként engem is szidott le, de inkább az összefüggést, a problémát próbálta elmagyarázni, mint szimplán leszidni aztán kit érdekel, mi volt az igazi gond. Ezt pedig köszönöm neki, ugyanis volt gimis osztálytársam szülei a kis és nagy hibákért is kiabáltak szegénnyel, olykor is felpofozták.

53-as: Igen, a többi szülő még nem volt ott. Korán sikerült odaérnünk. Azt nem tudom, manapság hogy megy a szidás a tanároktól. Kis taknyos kölykök az utcán random beszóltak nekem, olyan szavakkal, amikről szerintem gőzük sincs, mit jelentenek. Anno nálunk nem lehetett ilyet, nemhogy egy random emberrel az utcán, amire az anyuka nem reagál semmit, nem szid, nem szól rá, csak annyit, hogy igyekezzen.