Jogosan gondolom úgy hogy a szüleim elkényeztették a húgomat?

Én 25 éves vagyok a húgom meg most tölti a 14-et.Engem elég szigorúan neveltek bár azért én sem voltam egy jó gyerek így visszanézve.Lett egy jó munkám,elköltöztem otthonról és most a barátnőmmel élünk együtt.Ezen a héten mindennap haza jártam mert csináltam egy pár dolgot a házunkon (kőműves vagyok).A húgom is otthon volt mert "beteg".Ez a betegség abból áll hogy ameddig anya meg apa elmegy dolgozni addig nyavalyog utána meg facebook-ozik egésznap.Tegnap elkezdett nekem rinyálni hogy hozzak neki gyógyszert mert nagyon fáj a feje.Én meg ugye kocsival voltam,de már ittam ezért mondtam hogy nem megyek.Elkezdett ordítani meg sírni hogy ő mennyire rosszul van és vigyem el az orvoshoz.Meg hogy ő felhívja apát és elmondja hogy bánok vele.Kénytelen voltam elmenni gyógyszerért.Amikor elmentem akkor még sírt de amikor hazaértem akkor tátott szájjal ült a laptop előtt, észre se vette hogy bementem a szobájába.Alapvetően nyilán elmentem volna de egyszerűen tudtam hogy semmi baja nincs neki.Egy betegség nem így működik hogy most semmi bajom 5 perccel később meg a halálomon vagyok.A laptop előtt tud ülni de az hogy sütne nekem egy rántottát vagy valami az már luxus mert letörik a kis körmöcskéje.Manipulálja a szüleinket állandóan.Bezzeg amikor én beteg voltam akkor fokhagyma,tea,méz,pálinka aztán mehetsz amerre akarsz és most ezzel nem azt akarom mondani hogy nem lehet beteg valaki,de nyilvánvaló hogy csak megjátssza.Én elvinném legszívesebben pszichológushoz mert ez csak egyre rosszabb lesz.Én 13 évesen már 2 hónapokat dolgoztam nyáron neki meg még kb a fenekét is ki kell törölni.