Szülők! Ha a gyereketek lelki okokra hivatkozva akarná abbahagyni az egyetemet?

Harmadéves vagyok egy három éves szakon, tehát ez az utolsó évem. Eddig úgy álltam hozzá, hogy ezt már mindenképpen végigcsinálom, hiszen csak ez a két félév van vissza. Viszont már azt érzem, hogy nem fog menni. Semmi motivációm nincsen hozzá, már egyáltalán nem érdekel az egész, teljesen elment tőle a kedvem. Ebben a félévben egyetlen egy olyan tárgyam sincsen, ami fikarcnyit is érdekelne, hasznosnak találnám vagy legalább ne görcsbe rándult gyomorral indulnék el otthonról. Azt gondoltam, hogy az utolsó évben már kevesebb tárgyunk lesz vagy könnyebbek lesznek és tudunk koncentrálni a szakdolgozatra stb., de egyáltalán nem. Csak szemináriumom van, mindegyikre óráról órára készülni kell a szorgalmi időszakban, egy rakat beadandót kell írnom, prezentációkat készíteni stb. Van olyan tárgyam, ahol olyan feladatokat kapok, hogy órákon át bámulom, olvasom, gondolkozom rajta és egyszerűen nem tudom megcsinálni, nem megy. A tanárok is nagyon szogorúak és kicsit sem segítőkészek, ha "csak legyen kész" módon összecsapsz vagy kihagysz egy feladatot, akkor szimplán megbuktatnak. Sőt, szerintem egyre rosszindulatúbbak, bunkóbbak és szemetebbek. Szakdolgozatot is kell írnom és azzal kapcsolatban sem kapunk semmi információt, segítséget, támogatást, semmit. Még a téma és a konzulens választás sem megy gördülékenyen, kb. a fél évfolyam csak áll, hogy "most mi a ***** van?". Én azt sem tudom hol áll a fejem. Ez az egész közérzetemre, hangulatomra és az egészségemre is rányomja a bélyeget. Állandóan fáradt és kimerült vagyok, nincsen kedvem semmihez, egy átlag napon meg sem szólalok csak befekszem az ágyba a takaró alá és hagyjon békén mindneki. Ingerült vagyok, stresszes, idegeskedek és sokat sírok. Reggelente és órák előtt is mindig fáj a gyomrom, izgulok, hisztizek, hányingerem van (reggelente hányni is szoktam). Nem bírom, elegem van belőle és azt érzem, hogy én ezt így nem tudom és nem is akarom végigcsinálni.