Kinek kellene keresnie a másikat?
Anyukámmal olyan semmilyen a kapcsolatunk.
Ő is még dolgozik apukám is.
Nekem is van már családom, így munka, család, háztartás teszi ki a mindennapokat.
Kevesebbet tudunk menni mint amennyit szeretnék, de telefonon, messengeren keresem az anyukámat heti többször.
De ő nem keres, nem hív, az unokájára nem kíváncsi, nem érdeklődik róla, nem jön, nem hívja magához.
De másoknak panaszkodik, hogy milyen keveset megyünk, nekem panaszkodik hogy nem keresem vele a kapcsolatot.
Nekem kellene mindig menni hozzá, vagy szerintetek elvárható, hogy mint anya/nagymama ő keressen, hívjon át magához, érdeklődjön, akarjon velünk lenni?
Nálatok hogy van ez?
Ha olyan semmilyen a kapcsolatotok, akkor szerintem anyukádnak sincs rá nagyon igénye (ha lenne, nem így tenne, ahogy tesz).
Van, aki szeret panaszkodni másoknak, ő is ilyen.
Bevallom, hasonló a szitu az anyámmal, családom van, messze lakunk viszonylag, csak nálunk az a különbség, hogy (mivel különösebb igényünk sincs a személyes találkozásra,ebben következetes, és nem is csesztet vele (és úgy tudom, nem is panaszkodik senkinek, 100 kilométerre lakunk). Én is amúgy heti egyszer beszélek vele telefonon, oszt ennyi elég is, egy évben kétszer megyünk. Többre időnk sincs, kedvünk sincs.
(N/38)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!