Hogy reagálnátok ilyen helyzetben? Az anyám kibeszetle a mentális gondjaimat az új barátjának es azt, hogy öngyilkos akarok lenni, ahelyett, hogy az en pártomon állt volna, mikor a pasi engem szapult.

Ennél azért sokkal árnyaltabb a dolog. En 90 százalékban visszafogom magam vele kapcsolatban. Van, hogy hónapokig nem is lát es nem is beszélünk. Inkább beveszek több xanaxot, csak hogy ne kezdjek el vele veszekedni. Minden nap jönnek a duhrohamok, ezeket szinte mindig visszafojtom, pont miatta.

De ő egesz életében érzelemmentes volt velem, nem csak azóta, mióta mar nagyon látszik rajtam a betegség. Az új pasijat viszont imádja, sokkal jobban mint engem.

Szeretni sem lehet egy ilyen embert? Gyilkosokat látogatnak a börtönben az anyjuk... a gyerekét minden normális embernek imádnia kellene. Neki kellene az elsőnek lenni.

Egyébként ő rengeteg indokot ad nekem arra, hogy elveszitsem a fejem, ennek ellenére nagyon visszafogom magam.

Arról nem is beszélve, hogy ő ment hozza a total beteg apámhoz, ő nem lépett, mikor megnyomoritotta az életünket es most csodálkozik, hogy beteg vagyok.

Ez az “álljálmále” megint nagyon “prolis” es felesleges megjegyzés.

Fentebb leírtam mar, hogy gyerekkoromban semmi gond nem volt velem. Egy par eve kezdett jobban kijönni rajtam. Másrészt egy anyának soha a büdös eletben nem szabad érzelmileg elhatárolódni a gyerekétől. Milyen felfogásod van neked?? Remelem soha nem akarsz gyereket. Ami engem felingerel, az pl. az, hogy a pasija sokkal fontosabb neki, mint en. Eleve ilyen típus.

Egy ásítas felingerel? Pont nem. Sőt, ha összetörik valami, ha kiborul valami, engem ezek a dolgok tejesen hidegen hagynak. Őt pont nem. En a fontos dolgokra figyelek. Ne ismerd mar jobban látatlanban a helyzetünket.

Milyen érdekes, hogy itt az összes “borderline szakértőnek”ugyanannyi zöld pipaja van... ennyire kényszeres vagy? Egyébként meg ha a gyerekből borderline lesz, az javarészt a szülő hibája. Nem beszélt a pasijaval az érzéseiről, hanem együtt szidalmazta a 25 éves lányát egy olyannak, akit ismert fél éve, de ettől függetlenül ő mar a világ közepe.

Egy normális szülő pedig nem elhatárolódik a beteg gyerekétől, hanem megpróbál neki segíteni, mivel ő a szülő, ő az idősebb es ő vállalt gyereket.