Anyám miért nem nézi meg, ha már nem hiszi el?18

Igazából anyám amióta az eszemet tudom velem van egy szobába, mert apám több műszak mellett nem akart felkelni hozzám, amikor kicsi voltam, így egyedül elfoglalta a nagyobb szobát. Aztán úgy volt, hogy hét évesen majd lesz saját szobám, anyuék egy szobába lesznek, mint minden normális gyereket nevelő pár. Aztán az különböző "indokok" nem jött össze. Aztán azért nem mert apám alkoholista lett 10 éves korom körül, amikor munkahelyet váltott. És akkor az volt az indok, hogy gimiben úgy is kolis leszek (akkoriban nem akartam, de inkább úgy döntöttem azóta, hogy az leszek, szóval most az vagyok), minek nekem külön szoba, ráadásul, hogy lehetek olyan önző, hogy elvárom anyától, hogy apámmal egy szobában legyen. Aztán apám 15 éves korom körül letette a piát, amikor ismét munkát váltott, azóta arra van fogva, hogy "horkol", meg minek nekem külön szoba, amikor úgyis 4-5 éjszaka egy héten úgyis koliba vagyok.

És ez anyáméknak "tökéletes". Apám elvan magának, igazából köszönő viszonyban vagyunk. Neki ez az állapot jó, semmi házi munkát nem kell csinálnia, mert anyám szerint, meg apu szerint is az a nők dolga csak. Szóval szinte mindent megcsinál anyu, meg néha én, amikor itthon vagyok, és anyám hagyja. Például én digitális oktatás mellett többet voltam itthon és segítettem. Apu ennek az időszaknak az első egy hónapjában kényszer szabadságon volt, ehhez képest sz*rt se csinált. Ehhez képest én voltam anyám által cseszegetve, hogy én semmit sem csinálok, holott segítettem neki, meg tanultam. Apám ehhez képest mit csinált egy hónapig, amíg kényszer szabadságon volt? Evett, aludt, tvzett. Felé anyámnak egy rossz szava nem volt, mert tőle már az is jó, hogy nem alkesz....

És ahogy látom, ez az állapot anyámnak is megfelelő, mert semmi érdemlegeset nem tesz ellene. Neki tökéletesen megfelel, hogy még egy dolog miatt tudja sajnáltatni magát, legalább ezt is be lehet vetni érzelmi zsarolásnak velem szemben.(Ami egyre kevésbé hat, dehát ez is egy indok arra, hogy milyen rossz gyereke van....)

Szóval én azt látom, hogy apámnak "jó", ott van anyám, aki megcsinál helyette mindent, és ráhagyja, hogy házimunkából nem veszi ki a részét. És anyámnak is "jó", mert legalább van még egy ok, ami miatt sajnáltathatja magát.

És én pl nem tudok annyit besegíteni, ha koliban vagyok hétköznap, és az csak látszat megoldás lenne. Egyszer úgyis elköltözök, lehetőleg minél hamarabb, és akkor ismét nem tudnék minden nap segíteni. Egyszer anyám is megöregszik, nem fogja bírni egyedül, ha már nem szeretik egymást apámmal, akkor sem az a fő baj, hogy anyagiak miatt sem lép egyik sem, hanem, hogy apám semmit nem csinál meg otthon. És ez idővel tarthatatlan lesz anyám számára is, ha mást nem a korából adódóan. Én meg nem rendelhetem alá az életemet az ő hülyeségeiknek, és ha így haladunk tovább, mint eddig, hogy évről évre rosszabb, akkor nem csak, hogy nem tehetem meg külön élet mellett, hanem nem is tenném meg...