Miért nem érti meg anyám, hogy ez nekem jó?

Sokat készülök, hogy felvegyenek az egyetemre, magamtól tanulom a törit meg a magyart otthon. És régebben mindig mondtam anyámnak, hogy tanulnom kell, nem érek rá. És ebből ő azt szűrte le, hogy akkor én biztos egész nap a szobámban tanulok, reggeltől estig még hétvégén is. Pedig nem is egyszerre tanulom a magyart meg a törit. Jelenleg csak a törit tanulom, mindennap 1 anyagot tanulok meg, és veszek át, nem többet. Utána csak gépezek, meg filmezek, sorozatozok, mert 1 anyaggal megvagyok 1 óra alatt. Ez abból áll, hogy leírom a füzetembe, ami a könyvben van, utána meg csak átolvasgatom.

De anyám állandóan azzal jön, hogy minek ennyit tanulnom, felesleges, nem is biztos, hogy tudok belőle vizsgázni amit tanulok (hosszú sztori, akit érdekel privátban megírom). Hiába mondom neki, hogy csak 1 anyagot tanulok mindennap, mivel a szobámban vagyok ha nincs suli, akkor azt ő annak veszi, hogy tanulok. Tényleg nem szeretek a szobámból kimozdulni, meg van ott a kis világom. De ez nem azt jelenti, hogy csak seg*elek egész nap, este 10-ig. Mindig azt mondja, hogy kéne nekem vmi hobbi, de a sportot utálom, olvasni szeretek amit szintén a szobámban is tudok, és azt sem érti meg, hogy én mennyire imádom a törit & irodalmat, nekem ez a 2 a szerelem, és élvezem ha ezeket tanulhatom, nekem ez nem szenvedés. De szerinte az nem hobbi.

Szerintetek igaza van? Mit csináljak, hogy megértsen? Mondtam már neki többször is, hogy az egyetemre tanulok, most már inkább hallgat olyankor, de amikor először mondtam neki, azt mondta, hogy úgyse vesznek fel sehová, ebből lett is nagy balhé, azért inkább már nem szól, és most már nem is mondom neki inkább.